Miért van az, hogy ösztönösen „összeszorul a gyomrunk” egy rossz hír hallatán? Vagy hogy „nem tudjuk megemészteni” a kritikát? Dr. Emeran Mayer szerint ezek nem csupán jól bevett szófordulatok, hanem valódi, biológiai reakciók. A 2025-ös Libri irodalmi díjak közönségkedvencének választott A bél-agy kapcsolat című könyv azt állítja: a belek és az agy között folyamatos, láthatatlan kommunikáció zajlik. És ha megtanulunk hallgatni erre a párbeszédre, nemcsak az egészségünk, de a hangulatunk, a döntéseink, sőt az életünk is sokkal pozitívabb irányt vehetnek.
„Az elme és a test kapcsolata messze nem legenda, hanem biológiai tény.” Ez a mondat az első, ami szinte beleég az olvasóba, amikor belelapoz Dr. Emeran Mayer könyvébe – és talán az utolsó is, amit elfelejt.
Mert bár régóta sejtjük, hogy a testünk és a lelkünk szétválaszthatatlanul összefonódik, Mayer tudományos alapossággal, mégis hétköznapi példákon keresztül mutatja meg: a gyomrunk nem csupán emészt, hanem érez, jelez, sőt – gondolkodik is.
A szerző nem egy újhullámos biohack-guru, hanem a Kaliforniai Egyetem professzora, gasztroenterológus és agykutató, aki több mint négy évtizede vizsgálja, hogyan kommunikál egymással a bél és az agy. Bár a bél-agy tengely fogalmát nem ő találta ki, de ő volt az, aki először kezdett el róla úgy beszélni, hogy azt ne csak az orvosi egyetemeken, hanem a reggeli kávé mellett is meg lehessen érteni.
És tényleg: amikor azt mondjuk, „nem tudom megemészteni, amit mondott” vagy hogy „gyomorforgató volt a viselkedése”, akkor nem csak képletesen fogalmazunk.
A bélrendszer ideghálózata – amit az író egyszerűen „második agynak” nevez – szoros kapcsolatban áll a limbikus rendszerrel, vagyis az érzelmeink központjával. Ha stressz ér minket, a pulzusunk felgyorsul, és a bélflóránk is válaszol rá. És ugyanez fordítva is igaz: a kiegyensúlyozott, változatos mikrobiom csökkentheti a szorongást, javíthatja a memóriát, sőt segíthet jó döntéseket hozni.
A könyv egy pontján olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek a mindennapi beszélgetésekben vagy az orvosi rendelőkben ritkán kerülnek szóba. Hogy miként hat a csecsemőkori stressz a bélflóra fejlődésére.
Hogy mit jelent az, ha valaki gyerekként sosem evett nyugodtan az asztalnál. Vagy hogy milyen testi emlékezet marad meg egy elmulasztott ölelésből, egy túl korán bevezetett antibiotikumkúrából, vagy egy ártalmatlannak tűnő, bezárkózva elmajszolt szendvicsből.
Na és mit lehet tenni, ha úgy érezzük, kezdjük kapiskálni az összefüggéseket? Nos, Mayer konkrét útvonalat ajánl, hogyan lehetünk jobb „mikrobiom-gondozók”. A válasz pedig egyszerűbb, mint gondolnánk – ám nem feltétlenül könnyebb. Lassítás, sokféle növényi alapú étel, rendszeres mozgás és mindenekelőtt: kapcsolat. Az együtt étkezés, a társas élmény, a gondoskodás ugyanis legalább annyira tápláló, mint egy jó borsóleves.
A könyv nem akar meggyőzni, nem hivatkozik ezerszer ugyanarra a statisztikára – csak mesél. Történeteket, kutatásokat, felismeréseket fűz össze úgy, hogy közben észrevétlenül kapcsol be bennünk valami.
Egy hang, ami azt mondja: „Mi van, ha az, amit érzek, valójában a testem természetes válasza arra, ami történik velem?” Mert Mayer könyve nem csupán elmagyarázza a bél-agy kapcsolatot, hanem segít új közös nyelvet találni a testünkkel. Olyat, amin talán már régóta beszél, csak mi nem értettük eddig.
Kapcsolódó cikkek:
