Ötvénhét országba utazott el és készített fotókat az első világháború eseményeit mesterien, egyben újszerűen bemutató kétkötetes alkotásához Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász-sportvezető-fotóművész. A nagy háború százéves nyomában: Szarajevótól Trianonig második kötetét november 19-én mutatták be a Libri Allee Könyvesboltban, ahol Frei Tamás kérdezte a szerzőt.
„Az 1914–1918-as eseményeket fontos ismerni. Annál is inkább, mert az első világháború okainak, körülményeinek és következményeinek a megértése segít elkerülni a harmadik világháborút”
– így szól az egyik fő mondanivalója Szalay-Berzeviczy Attila monumentális alkotásának, amely két vaskos kötetben veszi sorra az öt kontinensre kiterjedő, sokmillió áldozatot szedő és a világot örökre megváltoztató első világháború történéseit. A Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész és Habsburg György párizsi nagykövet előszavaival ellátott könyv megalkotásához a sokáig csak nagy háborúként emlegetett világméretű katonai konfliktus centenáriumának évében, 2014-ben kezdett hozzá a szerző. Nyolc éven át járta a háború egykori helyszíneit, több mint 50 országba utazott el, fotózott emlékműveket, katonai temetőket, megemlékezéseket, hagyományőrzőket, hogy így „keltse életre” a több mint egy évszázaddal korábbi eseményeket.
„Ha nincs a gőzgép, nincs első világháború” – ezt már az 1916–1918-as történéseket felölelő második kötet budapesti bemutatóján mondta Szalay-Berzeviczy Attila, aki a szép számú érdeklődő előtt a nagy háború okai mellett a háborúk sajátosságairól és az ukrajnai helyzetről is beszélt. A világot radikálisan megváltoztató gőzgép feltalálását azért tartja az első világháború gyökerének, mert erre vezethető vissza az urbanizáció megindulása mellett az iparosítás berobbanása, a nyersanyagszükséglettel összefüggésben a gyarmatosítás új aranykora és a hajóflotta-építési láz. De a gőzgép emelte az acéltermelés központjává Németországot és alakította át a harci technológiákat is.
„A gőzgép megjelenéséhez hasonló élményt okoz ma az életünkben a mesterséges intelligencia”
– vont vészjósló párhuzamot a jelenkor és az első világháborút megelőző időszak között. A szerző nem csak ebben a kérdésben tartja fontosnak múlt és jelen összehasonlítását. A háborúk anatómiájáról ugyanis azt vallja, hogy Napóleon óta a háborúk demokráciák és autokráciák legmagasabb szintű összecsapásáról szólnak. Csakhogy a két tábor közötti helyzet nem szimmetrikus, mivel az önkényuralmaknak nem kell megkérdezniük az állampolgáraikat, akarnak-e háborút, a haderő pedig az ország vezetőjének utasításait követi. A parlamentáris demokráciákban viszont az országgyűlésnek jelent, ami egyszerre fék és – reagálóképességét tekintve – nehézség. Ebből is adódik szerinte, hogy a demokráciák általában csak akkor kezdenek reagálni katonai helyzetekre, amikor a támadások már közvetlenül érintik őket – és ez ma is igaz.
Frei Tamásnak arra a kérdésére, hogy mindennek tükrében az orosz–ukrán háború lehetséges kimenetelét hogyan látja, Szalay-Berzeviczy Attila azt válaszolta:
„tűzszünet ugyan lehetséges, de béke és a háborúnak vége nem lesz”.
Arra számít, hogy a koreaihoz hasonló helyzet, egy demilitarizált zóna jön majd létre, és „a mi életünkben ehhez kell hozzászokni”. Emlékeztetett, hogy a francia és a német hadsereg 1916-os véres verduni csatája után is csaknem hetven év telt el François Mitterand francia elnök és Helmut Kohl német kancellár híres verduni kézfogásáig. Szerinte az orosz–ukrán háború esetében is „minimum fél évszázad, mire ezen túllépnek”.
Nyitókép forrása: https://jelen.media/vilag/szalay-berzeviczy-attila-oroszorszag-vesziteni-fog/
Kapcsolódó cikkek:
