Alapesetben nagyon gyorsan futnék el az ellenkező irányba, ha valaki egy motivációs előadó által írt önsegítő könyvet akarna rám sózni, Mel Robbins könyvének mégis megérte esélyt adni.
Mel Robbins története úgy hangzik, mintha a LinkedIn-influenszerek Bibliájából származna: teljes összeomlás, melynek romjain egy apró felismerésből megalkotott életfilozófia sarjaszt új, virágzó életet.
Robbins negyvenegy évesen ott találta magát, ahol a part szakad: munka nélkül, három gyerekkel és egy szintén összecsuklóban lévő egzisztenciájú férjjel, tekintélyes adóssághalommal és nulla ötlettel vagy motivációval az újrakezdéshez.
Snitt: tíz évvel később Mel Robbins a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott motivációs előadója, első könyve, az 5 másodperces szabály világszerte bestseller, a szerző pedig épp produkciós céget alapít, hogy a tartalmai iránti brutális keresletet kielégítse. Valami fontosra alighanem tényleg rájött ez a nő, ha ennyire új vágányra tudta állítani az életét…
Arra jött rá, hogy különleges képessége van arra, hogy bonyolult dolgokból nagyon egyszerű mikroszabályokat alkosson, olyan önsegítő-önfejlesztő trükköket, amelyeket tényleg bárki képes egy pillanat alatt megérteni és átültetni a gyakorlatba.
Ez a képesség gyakorlatilag az önsegítő könyvek szent grálja, és ez az állításom csak félig cinikus: valójában kicsit irigylem. Ebből született jelen kötet is: a 2025-ös év legsikeresebb, szédületes eladási számokat produkáló önsegítő könyve, A Hagyd Rájuk elmélet.
A kötet alaptézise egyszerű: a rajtunk kívül álló dolgokon ne feszüljünk, hagyjuk rá azokat az abban illetékes emberekre vagy körülményekre.
Hagyjuk rá a szomszédra, ha reggel hatkor köszörül, hagyjuk rá a munkába járós útvonalunkon végzett útépítésre, hogy legyen – hiszen ezeken úgysem tudunk változtatni.
Ha erre képessé válunk, akkor kevesebb energiát fecsérlünk mások véleményére, ítéleteire, elvárásaira, drámáira, és ezek helyett arra koncentrálhatunk, amit befolyásolhatunk – a saját reakcióinkra, döntéseinkre, életünkre.
Egyszerűnek hangzik? Hát, közel sem az. Bár hajlamosak vagyunk azt állítani, hogy nem foglalkozunk másokkal, valójában, ha mélyen magunkba nézünk, tudjuk, hogy ez nem igaz. Igenis felbosszantanak „a hivatal packázásai”, a megbízhatatlan ismerősök, az előnytelen véletlenek, és ezeknek a kiküszöböléséért is egészen sok energiát mozgatunk meg. Mel Robbins ugyanakkor arra tesz ígéretet ebben a könyvben, hogy megtanítja, miként tudjuk ezt megtenni.
A könyv első felében felvázolt elmélet után kellő mennyiségű helyet hagy arra is, hogy tippeket, példákat, gyakorlatokat adjon az olvasó kezébe, amivel az elméletet átültetheti a valóságba.
Mindehhez lelkesítő (ebben a műfajban ez kötelező) hangulat, humor és sok személyes történet is társul, a szerző barátságos, beszélgetős, közérthető stílusában.
Mélyreható pszichológiai elemzésekre és tudományos megalapozottságra persze ne számítsunk, és úgy általában is érdemes egy csipetnyi fenntartással kezelni a kötetben foglaltakat, hiszen ritka az a recept, ami minden egyes élethelyzetben ugyanolyan sikerrel vethető be – de tény, hogy sokaknak segíthet elindulni egy szabadabb, autentikusabb és felelősségteljesebb élet felé.
Kapcsolódó cikkek:
