Mi történik, ha a filmművészet egyik legnagyobb hatású rendezője és egy jezsuita pap beszélgetni kezd? Egy apró, de annál különlegesebb kötet születik, amelyből kiderül, milyen szerepet játszik Martin Scorsese életében a hit, kinek a hatására döntött úgy tizenévesen, hogy pap lesz, és végül miért lett egészen más az útja.
„Így nőttem fel: nézve a mozgóképeket a vásznon és a művészetet a templomokban. A szobrokat, a festményeket, a feszületeket, a festett üvegablakképeket, a kálvária stációit, amelyek olyanok voltak, mintha egy film kimerevített kockái lennének. Jézus-kutatásom útja tehát szükségképp a moziba vezetett” – idézi fel gyermekkorát, útkeresésének legfontosabb állomásait a filmművészet egyik leghíresebb rendezője,
Martin Scorsese Antonio Spadaro jezsuita papnak a Beszélgetések a hitről című különleges interjúkötetben.
Scorsesét senkinek nem kell bemutatni, ám valójában Spadaro is ismert szerző, akinek Jó napot! Ferenc pápa vagyok című interjúkötete magyarul is megjelent. A világhírű rendező és a jezsuita pap 2016 márciusában ült le először beszélgetni Scorseséék barátságos New York-i konyhájában, két csésze (természetesen) olasz kávé fölött. Valószínűleg maguk sem sejtették, milyen tartalmas, mély és évekig tartó eszmecsere fog kialakulni közöttük.
Ezekből a beszélgetésekből kapunk most ízelítőt, és olvasás közben rengeteg részletet ismerünk meg a Taxisofőr, a Nagymenők és a Wall Street farkasa című filmek rendezőjének gyermekkoráról és útkereséséről.
Aki látta a New York bandáit, jól tudja, hogy Scorsese a metropolisz Little Italy néven ismert, elsősorban olasz-amerikai-szicíliai emberek által lakott környéken nőtt fel, amely akkoriban a szervezett bűnözés melegágya volt. Az olasz-amerikai család otthonától egy sarokra állt New York első római katolikus temploma, ahol a fiatal fiú rengeteg időt töltött. 1953 táján ugyanis egy fiatal pap érkezett ide, aki életre szóló hatással volt rá. „Végignézett rajtunk, és azt mondta: nehogy azt higgyétek, hogy így kell élnetek (…) Principe atya ablakot nyitott nekünk a világra. Zenélt is. Bolondult a moziért, és filmeket ajánlott nekünk. Főleg pedig volt teteje annak, amit mondott. Erkölcsileg. Mi ugye az utca óvilági eredetű törvényén nevelkedtünk, ő pedig igyekezett kiigazítani azt. Új gondolkodásmódot oltott belénk” – idézi fel a kötetben.
Principe atya hatására Scorsese beiratkozott a Cathedral College-ba azzal az elhatározással, hogy pap lesz. Ám alig két hónap alatt rájött, hogy az elhivatottság hiányzik belőle. De a hit, a megváltás és a kegyelem kérdései azóta is foglalkoztatják – erről árulkodik 2016-os filmje, a két fiatal jezsuita szerzetes történetéről készített Némaság is.
„Ma is sokat gondolok a Némaságra, és annak a kornak a misszionáriusaira. Nem egészen függetlenül attól, amit ifjúkoromban átéltem, amikor is mások tetteiben találkoztam Jézus magatartásával és példájával. Abban a példában, amit Principe atya állított elém, és abban, ahogy anyám ott maradt velem a szobában, és nem hagyott magamra, amikor beteg voltam. Ilyenkor az ember arra gondol: vajon miért ilyenek egyesek? Miért mennek ilyen messzire, miért adnak ennyit oda magukból? És ha utánajár, rá fog jönni a hit szerepére és jelenlétére” – mondja, de arról is mesél, miért tett le arról, hogy Krisztus életéről filmet forgasson.
A könyv a filmrajongóknak számos érdekes részletet tartogat – megtudhatják például, milyen volt egy tájfun kellős közepén forgatni, milyen könyveket olvasott a koronavírus-járvány hónapjai alatt, és milyen szerepet játszik egy légy a Megfojtott virágok című 2023-as filmjében.
Sőt, az interjúkötet egy filmművészeti csemegét is tartogat az olvasóknak. Az utolsó pár oldalon egy különleges forgatókönyvet találunk, amelyet Ferenc pápa egyik írása ihletett, és amelyben Martin Scorsese saját Isten-keresését állítja fókuszba – méghozzá filmjeinek szereplőin keresztül.
Nyitókép forrása: https://szmsz.press/
Kapcsolódó cikkek:
