Mi van, ha a modern orvoslás néhány alaptétele nemhogy nem működik, hanem épphogy megbetegít? Dr. Robert Lufkin, a UCLA és a USC orvosprofesszora egyenesen fogalmaz: évtizedekig tanított olyan „igazságokat”, amelyekről ma már tudja, hogy tévesek. A New York Times bestsellerszerzője legújabb könyvében lerántja a leplet az orvosi oktatás dogmáiról, és eszközöket ad a kezünkbe, hogy végérvényesen visszavegyük az irányítást saját egészségünk fölött.
Dr. Robert Lufkin nem holmi szenzációhajhász életmódguru. Negyven év orvosi tapasztalat, több száz publikáció és a világ élvonalába tartozó egyetemeken töltött professzori évek állnak mögötte – mégis úgy döntött, szembemegy azzal, amit maga is évtizedekig tanított. Hogy miért? Mert negyven felett ő is sorra zsebelte be a nemkívánatos diagnózisokat. Cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás, pre-Alzheimer – ahogy mondani szokás, egy időre a saját páciense lett. Ez pedig mindent megváltoztatott.
A Hazugságok, amiket az orvosi egyetemen tanítottam nem egy gyorsan összedobott önsegítő könyv, és nem is egy száraz orvosi értekezés. Inkább hasonlít egy belső vallomásra, amely során egy kutató szembenézés saját magával, a hivatásával és azzal a rendszerrel, amelyben egész életében hitt.
Az eredmény pedig egy közérthető rendszerkritika, amely fokozatosan rántja le a leplet néhány, korábban az egészséges élethez vezető eljárásokként ismert orvosi dogmákról – pedig sokszor nem jelentettek többet a tünetek felszínes menedzselésénél.
Mi van, ha az elhízás nem pusztán a „több kalóriát viszünk be, mint amennyit elégetünk” képletével magyarázható? Na és ha az Alzheimer-kór valójában a szervezet anyagcsere-zavaraiból indul ki, és nem kizárólag az agy betegsége? Lehet, hogy a koleszterinnel kapcsolatos félelmeink túlzóak vagy egyenesen tévesek? Miért nem beszélünk többet arról, hogy a rossz alvás, az inzulinszint-emelkedés és a daganatos betegségek kockázata szorosan összefonódik?
Végsősoron pedig lehetséges, hogy a mentális egészségünket nemcsak a lelkünk, hanem az anyagcserénk is meghatározza, csak épp az orvostudomány évtizedekig szemet hunyt efelett?
Lufkin természetesen nem hagy magunkra a válaszkeresésben: állításait kutatásokkal támasztja alá, személyes történetein keresztül pedig beavat minket saját gyógyulásának kulisszatitkaiba. Elmeséli, hogyan cserélte le régi szokásait új rutinokra: áttért a ketogén étrendre, száműzte a feldolgozott élelmiszereket, reggelente pedig lendületes sétával indítja a napot. Beavat abba is, hogyan vált a szakaszos böjt mindennapjai részévé, miként használja a napfényt regeneráló erőként, és milyen egyszerű, mégis hatásos módszerekkel tartja kordában a stresszt – még a legdurvább időszakokban is.
Mert ahogy Lufkin könyvéből kiderül: a gyógyulás nem szimpla protokoll, hanem tudatos döntések sorozata, amelyek a nap első óráitól a legutolsóig hatnak ránk. A szerző ezért azt javasolja, hogy bátran írjuk újra a saját egészségtankönyvünket, ezúttal a saját tapasztalatainkra és a legfrissebb tudományos eredményekre alapozva.
Szenvedélyesen, mégis közérthetően szól hozzánk. Azokhoz, akik nem várnak rendszerszintű reformokra. Akik szerint az öngondoskodás nem divatos hóbort, és készen állnak a saját kezükbe venni egészségük irányítását. Nem utolsó sorban pedig azokhoz, akik hisznek abban, hogy a jóllét tanulható. Ehhez pedig gyakorlati útmutatót kapunk tőle – fejezetenként, kutatásokkal és személyes sztorikkal, őszintén.
Kapcsolódó cikkek:
