A barátságra az irodalomban olykor mostohagyermek szerepe jut: ritkán kerül reflektorfénybe a szerelem és a családi kötelékek mögött, pedig épp annyira jellemformáló, sőt, sokszor mélyebb és tartósabb, mint bármely más kapcsolat. Hoztunk is most nektek öt kiváló regényt, amelyeken keresztül megvizsgáljuk, hogyan jelenik meg a barátság az írott gondolatok világában. Zsémbes szomszédok, nápolyi lányok, nyugdíjas nyomozók és filozofáló levelezőtársak; a kérdés mindig ugyanaz: mit jelent igazi barátként létezni a világban?
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman regénye egy zsémbes, szabálymániás özvegyemberről, aki legszívesebben magányosan élné le hátralévő idejét. Ove története valójában egy fokozatos barátság-regény: az új szomszédok, különösen a határozott és empatikus Parvaneh, kéretlenül is betörnek Ove zárt világába, megváltoztatva nemcsak a mindennapjait, de az élethez való viszonyát is. Backman szívmelengető módon mutatja be, hogy miként formálódhat barátság a legváratlanabb helyzetekben, generációs vagy kulturális különbségek ellenére is, hogy aztán Ove ráébredjen a barátság gyógyító és megtartó erejére, amely független az ember korától. Backman regénye azt üzeni, hogy sosem késő újra kapcsolódni.
Michael Chabon: Telegraph Avenue
Chabon regénye egyszerre tisztelgés a fekete kultúra, a zene és az amerikai közösségek előtt, mindez egy mélyen gyökerező, kissé valószínűtlen férfibarátsággal a középpontban. Archy és Nat két bakelitlemez-boltos, akik közös erővel harcolnak egy, a multik által fenyegetett kis üzlet fenntartásáért. Miközben a társadalmi, faji és generációs feszültségek egyre sűrűsödnek körülöttük, barátságukon is repedések keletkeznek. Chabon mesterien árnyalja a férfiak közötti kapcsolat törékenységét, lojalitását és kimondatlan szeretetét. Egyik legnagyobb erőssége, hogy nem idealizálja a barátságot, hanem élő, változó, konfliktusokkal terhelt kötelékként mutatja meg; tulajdonképpen olyannak, amilyenné csak az idő, a közös múlt és a közösen megélt bukások formálhatják.
Sally Rooney: Hová lettél, szép világ?
Rooney harmadik regénye tulajdonképpen filozófiai esszé a barátságról: a két főszereplő, Alice és Eileen levelezése révén a barátság nemcsak témává, de formává is emelkedik. Kapcsolatuk évek óta tartó, mély és néha fáradt kötődés, amely túlél szerelmeket, költözéseket és még világnézeti különbségeket is. Az egész regény hangulatát a kettejük közti intellektuális és érzelmi intimitás határozza meg. Rooney a barátságot – Chabonhoz hasonlóan – nemcsak lojalitásként, hanem identitásépítő erőként ábrázolja: Alice és Eileen egymáshoz írt levelei révén értelmezik a világot, és abban betöltött szerepüket. Barátságuk nem mindig harmonikus, de annál igazibb: sebezhető, szellemes és fájdalmasan őszinte.
Richard Osman: Az utolsó ördög
Osman nyugdíjas nyomozói, a Csütörtöki Nyomozóklub tagjai újabb rejtéllyel szembesülnek, ám a történet valódi magja ezúttal nem a bűntény, hanem a veszteség és a barátság. Amikor egyik társuk tragikus módon meghal, a többiek nemcsak a tettest keresik, hanem próbálják feldolgozni a gyászt, és újradefiniálni kapcsolatukat, barátságukat; ezért is esett választásunk a negyedik kötetre. Osman rendkívül érzékenyen mutatja, hogyan működik a barátság idősebb korban: hogyan ad kapaszkodót, hogyan válhat pótlékká az elhanyagoló család helyett, és miként segíthet megőrizni maradék méltóságunkat. A klubtagok közötti dinamika hús-vér portréja a generációkon átívelő összetartozásnak. A regény barátságképe egyszerre könnyed és mélyen emberi: egy bűnügyi történet, amely valójában a szív dolgairól mesél.
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Egy ilyen listából kihagyhatatlan Elena Ferrante Nápolyi regények-sorozatának első kötete. Elena és Lila rendkívül komplex kapcsolata nem csupán szeretetből és támogatásból áll, de rivalizálásból, féltékenységből és folyamatos önvizsgálatból is. A regény úgy építi fel ezt a barátságot, mint egy soha véget nem érő táncot: egyszerre vonzzák és taszítják egymást, fejlődésük egymás tükrében történik, egymás nélkül elképzelhetetlen. Ferrante zseniálisan mutatja be, hogyan alakul a barátság, ha az egyenlőtlen erőviszonyok, különböző társadalmi lehetőségek és ambíciók elkezdik szétfeszíteni az érzelmeket. Ez a kapcsolat nem mindig kellemes vagy nemes, de kétségtelenül valódi. Mentsvár és harctér egyszerre, épp ettől olyan megrázóan őszinte.
Kapcsolódó cikkek:
