Miért fontos, hogy az irodalom feldolgozza korunk legégetőbb társadalmi, szociális, gazdasági, politikai vagy épp – mint jelen esetben – ökológiai problémáit? Mert egy regénybe ágyazott, ám mégis hiteles háttérrel bíró történet könnyebben talál utat azokhoz is, akik egyébként elkerülik a tényirodalmi könyveket és műsorokat, így azonban akarva-akaratlanul is belefutnak az emberiség jelenét és jövőjét boncolgató felvetésekbe. E gondolat mentén merült fel bennünk, hogy körülnézzünk a kínálatban, és összeállítsunk egy listát, melyben világhírű szépírók kalauzolják végig az olvasókat a klímaváltozás lehetséges veszélyein és következményein.
Anthony Doerr: Felhőkakukkvár
A láthatatlan fénnyel Pulitzer-díjat nyert Doerr nagyszabású, három idősíkon játszódó regénye elsősorban azt mutatja be, miként őrizhető meg a tudás a világ pusztulásának küszöbén, miközben – főleg a jövőben játszódó történetszálával – erőteljesen reflektál a klímaváltozás hosszútávú hatásaira is. Doerr finoman, de határozottan figyelmeztet: ha elpusztítjuk környezetünket, a múltunkat, a kultúránkat és a jövőnket is kockára tesszük. A természet, a könyvek és az emberi emlékezet összekapcsolása révén a regény arra ösztönöz, hogy felelősségteljesen gondolkodjunk a bolygónkról, hiszen mindaz, amit ma megőrzünk, a holnap túlélésének zálogává válhat.
Maja Lunde: Kékség
A méhek történetével világhírt szerzett norvég író esetében könnyű lett volna legismertebb regényét idecitálni, mégis inkább a Kékséget választottam. A víz története – így is nevezhetnénk a két idősíkon játszódó művet: az egyikben egy norvég környezetvédő családi tragédiáját ismerjük meg, a másikban egy jövőbeli világot, ahol a vízhiány és a kiszáradt táj határozza meg az emberek életét. Így persze a Kékség nemcsak a víz mint létfontosságú erőforrás elvesztésének rémképét festi meg, de rávilágít arra is, milyen törékeny az egyensúly ember és természet között, és arra, hogy mindannyiunknak része van az unokáinkra hagyományozott örökség megőrzésében, ami nem lesz több egy kopár bolygónál, ha nem figyelünk oda rá.
Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is
Már a regény címe elgondolkodtató, és előrevetíti a borzalmas véget a klímaváltozás közvetlen hatásai kapcsán. A regény nemcsak a környezeti katasztrófát mutatja be – nem ez a legfontosabb, legmarkánsabb része –, hanem az emberi közönyt, önzést és pánikot, ami a saját maguk által okozott problémák miatt tör felszínre. Liljestrand hősei – egy idealista apuka, egy cinikus médiaszemélyiség és egy elveszett fiatal lány – mind másként reagálnak, de közös bennük, hogy kénytelenek szembenézni azzal, amit addig tagadtak. A regény tükröt tart: a klímaváltozás nem a jövő, hanem a jelen – és a kérdés már nem az, hogy eljön-e, hanem hogy mit teszünk, amikor végleg ránk szakad.
Peter Buwalda: Otmar fiai
Nagyívű, már-már eposzi családregény; és messze nem hagyományos klímaregény, mégis mélyen beágyazódik a környezeti válság témakörébe. A mű középpontjában egy hatalmas olajvállalat, a Shell fiktív megfelelője és annak erkölcsileg ingoványos alapokon álló működése áll. Buwalda komplex karakterein keresztül mutatja meg, hogyan fonódnak össze a személyes ambíciók, a családi titkok és a globális környezeti felelőtlenség. Éles szemmel vizsgálja a hatalom működésének természetét és a jelenséget, ahogy a természeti erőforrások kizsákmányolása a modern világ mozgatórugójává válik. Egészen cinikus hangvétellel világít rá: a klímaválság nemcsak természeti, hanem mélyen emberi – mondhatni az emberi lét következménye.
Kim Stanley Robinson: A jövő minisztériuma
A regény, melyet dr. Csányi Vilmos is a közeljövő hiteles krónikájának nevezett, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a 21. századi klímairodalom talán legkomplexebb darabja. Radikálisan valósághű képet fest a globális felmelegedés következményeiről, de tovább is merészkedik, és egy nagyszabású gondolatkísérlettel a lehetséges kiutat is felvázolja. A történet egy világméretű katasztrófa és az arra adott politikai, gazdasági, társadalmi válaszok köré épül, középpontjában egy ENSZ-ügynökséggel – a Jövő Minisztériumával. Robinson regénye egyszerre sötét figyelmeztetés és reménykeltő utópia: megmutatja, hogy még van lehetőség a cselekvésre, ha elég bátran és összhangban lépünk fel. A könyv intellektuális kihívás és erkölcsi tükör: fő kérdése, hogy mit teszünk, ha már nem lehet tovább halogatni a változást?
Kapcsolódó cikkek:
