• Svájci drámaíró, a 20. század második felének kiemelkedően fontos színpadi szerzője. Nevéhez olyan formabontó színművek kötődnek, mint A nagy Romulus (1950), Az öreg hölgy látogatása (1956) és A fizikusok (1962).
  • Színpadi műveit folyamatosan átdolgozta, alakította, a bennük megfogalmazott feszültségeket a világ általa fontosnak tartott eseményeihez illesztette, aktualizálta. Ezzel a posztmodern drámaírás egyik ikonikus alakjává vált.
  • Az 1980-as évektől kezdve visszavonult a színházi világtól, miután rengeteg konfliktusa támadt a műveit színpadra állító rendezőkkel, és drámái sorra megbuktak. Élete utolsó tíz évében főleg detektívregények írásával foglalkozott, és visszatért fiatalkori szenvedélyéhez, a festéshez is.
  • 30 éven át, haláláig a svájci Neuchâtelben lakott. 1966-ban Pilinszky János és Weöres Sándor is járt a szerző otthonában, a látogatás emlékét Pilinszky a Vigilia folyóiratban örökítette meg. A domboldalban épített, festői kilátással rendelkező ház ma is része a körülötte kialakított Dürrenmatt Központnak.