A József Attila-díjjal kétszer is kitüntetett szerző Kops István néven született Mosonszentmiklóson. A Kormos családnevet édesanyja után vette fel 1944-ben. Habár az „örvénylő szívű vándor” temérdek fiktív elemmel költötte újra életrajzát, az bizonyos, hogy a szegénység világából csöppent az irodalom olykor kegyes olykor kegyetlen világába.
Győrben elvégezte az elemi iskolát, majd nagyszüleivel Pestre költözött, ahol folytatta ugyan a gimnáziumot, de nem sok sikerrel, tanulmányait félbehagyta. Rövidesen munkába állt mint kifutófiú. Elmondása szerint húsz évesen kezdett el verseket írni. Első két kötete, Az égig érő fa, valamint a Dülöngélünk már a második világháború után jelentek meg. Ezután költőként némaságba burkolózott több mint húsz évig, ám az irodalommal nem hagyott fel.
Dolgozott szerkesztőként, lektorként és dramaturgként, valamint – ahogy sok más szerző – ő is a gyermekirodalomban talált menedékre. Neki köszönhetjük Vackor, a piszén-pisze kölyökmackó történeteit. Kormos István 1971-ben tért vissza költőként, ekkor jelent meg a Szegény Yorick című ikonikus verseskötete. Műfordítóként is roppant aktív volt, általa olvashatjuk magyarul Robert Burns, William Blake és Molière műveit.
Kormos 1957-től a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó munkatársa volt egészen a haláláig. 1977-ben este hunyt el szívinfarktus következtében.
