134 éve született Tóth Árpád

Nagyszüleinek Szegeden volt papír- és könyvesboltja, amit Móra Ferenc is gyakran látogatott, így gyerekkorában többször is találkozott az Aranykoporsó és a Kincskereső kisködmön szerzőjével. Janikovszky Éva később a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője lett.

Egész élete nélkülözéssel telt, labilis és zaklatott lelkiállapotát a sokszor reménytelen és viszonzatlan szerelmi vágyódásai csak súlyosbították. Első kötete 1922-ben jelent meg Szépség koldusa címmel, míg utolsó, Nagyon fáj című kötete 1936-ban látott napvilágot. Életműve páratlan módon fogja össze egzisztenciális tapasztalatait, kozmikus gondolkodásának mélységét.   

Mint általában az írni vágyó fiatalok, ő is a versekkel kezdte meg irodalmi aktivitását. Egyetemi évei alatt, valamint utána is irodalmi segédmunkákból élt. Dolgozott dramaturgként, valamint főszerkesztője volt a Móra Könyvkiadónak is. Kormos István „csábítására” kezdett el a későbbiekben gyerekeknek írni.

Első verseit maga vitte el személyesen a Nyugat szerkesztőségébe, ahol megmutatta őket későbbi mesterének, Babitsnak. A költőóriás bizalmába fogadta, barátság alakult ki kettejük között. 1920-tól másfél évig alkalmi műfordításokból élt, többek között részt vett Baudelaire A Romlás virágai című kötetének lefordításában mestere és Tóth Árpád társaságában.

Az írónő eleinte karikaturista akart lenni, ugyanis azt tartotta, hogy a történetmesélés egyik legjobb módja az, amit vizuálisan is meg lehet jeleníteni.