• Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Még gimnáziumba járt, amikor első verseit közölte az Élet és Irodalom, valamint a Kortárs című irodalmi lap. Ezeket a szövegeit később megsemmisítette, mert úgy ítélte meg, hogy túlságosan érezhető bennük József Attila hatása.
  • Saját bevallása szerint 15 éves korától kezdve volt alkoholista. Barátai és alkotótársai beszámolói szerint azonban egészen addig, amíg el nem vesztette eszméletét az italtól, tökéletes tisztasággal tudott beszélni a legbonyolultabb témákról is.
  • A Móricz Zsigmond-ösztöndíj várományosa volt, amikor azonban aláírta a Charta ’77-et, a csehszlovák ellenzék politikai nyilatkozatát, a művelődésügyi minisztérium rövid levélben tájékoztatta, hogy jelölését visszavonták.
  • Élete legtermékenyebb korszakában versei csak a cenzorok súlyos beavatkozásai után jelenhettek volna meg, ezért úgy döntött, hogy inkább szamizdatban adja ki írásait. 1981 és 1989 között tagja volt a Beszélő című szamizdat lap szerkesztőbizottságának is. Legismertebb költeményei a 70-es/80-as évek rögvalóságát megragadó Örökhétfő (1981), a társadalom perifériájára szorultakkal szimpatizáló Hogy elérjek a napsütötte sávig (1990), valamint a betegségével küzdő költő búcsújaként is olvasható Amíg lehet (1999).