Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső barátságának közel sem maradt fenn annyi írásos nyoma, mint az irodalomtörténet korábbi, hasonlóan szoros kapcsolatainak (Petőfi és Arany barátságának például több mint félszáz próza és verslenyomata maradt ránk). Ennek oka egyrészt az, hogy ugyanabban a városban éltek, és éveken át dolgoztak ugyanazokban az irodákban (Az Újság és a Nyugat szerkesztőségében) és kávéházakban – így bőven volt alkalmuk személyesen találkozni –, másrészt a telefon használatának mindennapivá válása. Azok a levelek, jegyzetek és képeslapok azonban, amik mégis ránk maradtak, szép mementói bensőséges kapcsolatuknak. Ezeket gyűjtöttük most össze.

Testvéri szeretettel

Ezt a könyvet a PIM páncélszekrényében őrzik, különlegessége, hogy azon kevés kötet közé tartozik, ami jelzi Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes barátságát:

„Karinthy
Káinnak testvéri szeretettel
Kosztolányi Ábel

Budapest 1917. karácsony”

Lelőhely: Petőfi Irodalmi Múzeum


Drága, édes Desirém

Kosztolányi Dezső irodalmi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában pihen, ebben öt írásos anyag található Karinthy Frigyestől. Két rövid feljegyzés egy nap különbséggel szerepel. 1926. december 3-án és december 4-én ezeket a sorokat írta barátjának Karinthy:

“Drága, édes Desirém nagyon, nagyon sajnállak és szeretlek!” – írja december 3-án, majd másnap újra: “Drága, édes Desirém, nagyon sajnállak és szeretlek Karinthy”

A két, pár soros emlék minden bizonnyal azért született, mert 1926. december 3-án, 67 éves korában meghalt Kosztolányi Dezső apja, Kosztolányi Árpád.

Lelőhely: Magyar Tudományos Akadémia


Édes Anna

A regényt a Nyugat folytatásokban közölte 1926. július 1-jétől kezdve, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás során bemutatta, méghozzá – mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben – “harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve”, ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig “szótlanul és meghatottan várták” a felolvasás folytatását. A regény egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette.

Találunk egy hosszabb levelet, amit Karinthy Frigyes – mint értő szerkesztőnek – írt Kosztolányi Dezsőnek, hogy a figyelmébe ajánljon egy általa tehetségesnek tartott szerzőt:

“Kedves Kosztolányi,

engedd meg, hogy melegen, úgyszólván lelkesedéssel figyelmedbe ajánljam özvegy Garassi Józsefnét – azt hiszem magad is meg fogod állapítani, hogy irodalmunkban az ő megjelenésével valami új kezdődik. Különösen a Juhász Gyuláról szóló története érdekes – kérlek, hallgasd nagy figyelemmel és referálj nekem, aki büszke vagyok rá, hogy elsőnek hozzám fordult az Özvegy.

Szeretettel
Karinthy Frigyes”

Lelőhely: Magyar Tudományos Akadémia


Anyagi pártfogómnak

A hagyatékban található Karinthy Frigyes 1921-es kötetének, a Hököm-Színháznak a dedikált első oldala, melyen barátjának ír:

“Kosztolányi Dezsőnek,
anyagi pártfogómnak
Karinthy

1921 június”

Karinthy Frigyes 1920. augusztus 14-én házasodott össze Böhm Arankával, és tudni lehet, hogy világéletében anyagi gondokkal küzdött. A Hadik törzsvendége volt, így sokszor a végrehajtó is a kávéházba ment az író után.

Karinthyt eleve elkönyvelték humoristának, mindenki szerette a társaságát és humoros írásait. Ebből meg is lehetett élni, hiszen a humoreszkek jól fizettek, és volt, hogy Karinthy viszonylag sokat keresett, de a pénzzel sose tudott bánni.

Lelőhely: Magyar Tudományos Akadémia


„Azért a Pen Club elnöksége is elég magas.”

1931 tavaszán tűnt fel Budapest felett a Zeppelin. Mintegy harmincezer ember vonult ki a csepeli reptérre – ami a Weiss Manfréd Művek saját repülőtere volt –, hogy megcsodálhassa a hatvan tonnás, hatalmas Graf Zeppelint. A léghajó fedélzetén több neves személy is utazott, köztük Karinthy Frigyes.

Karinthyt nagyon megérintette ez az utazás, több helyen is írt róla. Többek között Kosztolányi Dezsőnek is beszámolt különleges élményéről:

“Kedves Desirém,
ilyen kényelmes szobám van a Zeppelinen, ahol e pillanatban 5000 méter magasban lebegek az Alpok fölött. Alattam a Jungfrau.

Azért a Pen Club elnöksége is elég magas.

Ölel,
Karinthy”

Lelőhely: Magyar Tudományos Akadémia


A Karinthy-dedikáció, amit mindnyájan ismerünk

Karinthy Frigyes egyik leghíresebb mondata, amit olyan sokat idézünk, a Capillária című regény elején szerepel mottóként.

“Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.

Karinthy Frigyes”

A könyvet Karinthy Vera, az író dédunokája mutatta magazinunknak a családi könyvtárban. Fellelhetőek itt a szerzőt ábrázoló grafikák, Vitéz Miklós papírral bekötött Haláltánc kötete: Karinthy nyarainak helyszíne a Batthyány utcai Vitéz panzió volt, amit Vitéz Miklós író, forgatókönyvíró, újságíró, színigazgató működtetett a feleségével. Karinthynak már fiatalon is sokat jelentett a panzió, ide vonult el 1918-ban első felesége és nagy szerelme, Judik Etel halála után, de második feleségével is rendszeresen járnak a Vitézbe, és Karinthy végül itt is halt meg 1938-ban.

Az egész településen híre volt ennek a zsúfolt tanyának, ahonnan örökös lárma, veszekedés, kiabálás, röhögés és mindenféle ricsaj hallatszott. Akadtak, akik messzire elkerülték még a tájékát is, mint buzgó katolikusok az istentagadók otthonát.

A Capillária – Gulliver hatodik utazása – Karinthy szatirikus, utópikus és fantasztikus regénye, mely 1921-ben jelent meg. A mű – akárcsak a szerző 1916-ban íródott, Utazás Faremidóba című regénye – Jonathan Swift Gulliverjének továbbgondolása és 20. századi kontextusba helyezése. És – a mottóhoz kapcsolódóan – hova is vezethetne ez a hatodik utazás, mint a nők országába, a tenger alatti világba, ahol nők és férfiak külön társadalmat alkotnak, s ezzel egyszersmind az érzelmi és értelmi világ végzetesen kettéválik, s mindkettő önmaga karikatúrájává torzul.

Lelőhely: magántulajdon (Karinthy Vera)
Az anyagot összeállította Juhász Anna.