A Szirén című regény és az Amikor a mama lelegelte a papa haját című novelláskötet szerzőjének első, és máig meghatározó találkozása Szerb Antal klasszikusával.
A néni a könyvesboltban egyre fáradtabban nézett. De mégis, kislány, mit szeret az apukád, kérdezte csüggedten. Olvasni, feleltem, és cigizni. És hatalmas vekni kenyereket enni, meg szereti, ha csöndben vagyunk, különben nem tud aludni, és ha nem tud aludni, akkor nem tud felkészülni a vizsgáira és akkor síkideg, meg szereti a túrórudit és a kolbászt, és a… A néni itt vágott közbe, jó-jó, elég lesz. És csak ennyi pénzem van, gurítottam elé egy halom aprót. Itt már igazán nagyot sóhajtott, és visszatette a szép albumot, amit épp lehalászott a legfelső polcról. Ennyiért ez van, tette elém az Utas és Holdvilág 1964-es kiadását. Megmaradt a régiből, ez olcsó és szép! Vittem hát a könyvet, kéken vibrált a sötét borítója, ráadásul a fülszövegben az, hogy “mindennapokból” idézőjelbe volt téve, és ettől elragadtatott lettem, minden jó, ami elemel, ami magasra tart, apa sokszor sóhajtozik, hogy megölik a mindennapok, gondolom az idézőjel nélküliekre érti, nagy lesz az öröm! Otthon, a cigifüstös nappaliban az első, amit meglátok, az Utas és holdvilág – egy másik kiadásban. Hátha apa nem vette észre, súgom a húgomnak, és másnap nyújtom apának a könyvet, boldog születésnapot! Apa örömet mímel, de bekerül a kék gerinc a másik, a barnás mellé, és kiderül, már anya is olvasta. Három napig nem tudok fagyizni, mert a zsebpénzem utolsó fillérjeit adtam érte. Akkor én fogom elolvasni, gondoltam. Átvittem a szobámba. A könyvtáram első, igazán saját darabját.
