Nádasdy Ádám költő, műfordító, nyelvész és tanár Jól láthatóan lógok itt című verseskötetével került be a 2020-as Libri irodalmi díjak döntőjébe. 10+1 kérdést tettünk fel a szerzőnek.
– Miért kezdett el írni?
Észrevettem, hogy tudok bánni a szavakkal. Másfelől a többi önkifejezési eszközhöz – zene, tánc, vizuális művészetek – nem voltam elég tehetséges.
– Mit szeret a legjobban az írásban?
Hogy lehet bujkálni a természetes és a természetellenes között. Néha azért nem írok le valamit, mert úgy nem beszél senki. Néha meg éppen azért.
– Mit nem szeret benne?
Hogy ki kell adni a kezemből előbb-utóbb. Pedig szeretném vég nélkül csiszolgatni.
– Beleképzeli magát az olvasó helyébe írás közben, vagy ez inkább csak hátráltatná?
Igen, beleképzelem. Végtére is tanár vagyok, munkám fő része, hogy beleképzeljem magam a fogyasztó fejébe.
– Mi köti össze ezeket a verseket?
Az én lelkem. Az én nyelvem. Az én életem. Az én korlátaim.
– Hogyan ír? Mindennap elvégez egy meghatározott penzumot? Vagy csak amikor jön az „ihlet”?
Rohamokban. Nevezzük ihletnek. Néha a határidők szorításában. (Legjobb múzsa a határidő!)
– Melyik volt a legjobb olvasmányélménye 2019-ben?
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem című regénye.
– Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Építész.
– Hol van a kedvenc helye a bolygón?
Londonban.
– Mi az a hanghatás, amit a legjobban kedvel?
A folyamatos, vízcsobogás-szerű zongorázás, pl. Mendelssohn: Dalok szöveg nélkül, vagy Oscar Peterson, vagy Bach: Goldberg-variációk.
+1. Milyen híres (élő vagy fiktív) személlyel találkozna szívesen? Miért épp vele?
Norman Foster angol építésszel. Ő csinálta a londoni „Uborka” felhőkarcolót, ami végtelenül gyönyörű. Megkérdezném, mint a naiv gimnazisták, hogy tessék mondani, hogy jut az eszébe egy ilyen terv? Firkálgatni kezd, és egyszer csak ott van?
Kiemelt kép: Gálos Viktor
