„Ezt egyszerűen nem hiszem el.” – pattant fel keserű dühében a tévé elől a kilencvenes évek kosárlabda világának ikonikus alakja, a szobában pedig mintha megfagyott volna a levegő. A kanapén ülő három kamasz, Preston, Justin és Sophia néma csendben figyelte, ahogy apjuk egyre idegesebben járkál fel és alá, fél szemmel még mindig a képernyőt bámulva. A képernyőt, amelyen éppen Michael Jordan legújabb dicshimnusza, az Utolsó tánc című dokumentumfilm-sorozat képsorai futottak.
Alighanem ez volt az az este, amikor az arkansasi Hamburg városában született Scotty Maurice Pippen végleg eldöntötte: itt az idő, hogy ő is újra a nyilvánosság elé álljon. Másfél évvel később, 2021 novemberében meg is született az Unguarded – Az én igaz történetem című életrajzi könyve, amely már előszavában egyértelművé teszi, hogy mire is számíthat az olvasó:
„A Last Dance lehetőséget adott Michaelnek, hogy elmondja az ő történetét. Ez most az én lehetőségem.”
A háromszáz oldalas kötetnek ugyanakkor mégsem sikerült teljes mértékben hűnek maradnia ezekhez a szavakhoz. Az Unguarded ugyanis összességében nem egy önálló, Scottie Pippen pályafutását bemutató biográfia, sokkal inkább egy életrajz, amelynek szinte minden meghatározó mozzanatát áthatja a legendás 23-as számú játékos, Michael Jordan szelleme.
Pippenről és könyvéről, Tőrös Balázzsal, a SPORT TV NBA szakkommentátorával beszélgettünk.
Ha nincs az Utolsó tánc című dokumentumfilm-sorozat a kilencvenes évek legendás csapatáról, a Chicago Bullsról, talán ez a könyv sem születik meg. Mégis mi volt az, ami a szériát látva annyira feldühítette Scottie Pippent, hogy úgy döntött, megírja a saját történetét?
Az Utolsó Tánc alapvetően Michael Jordan szemszögéből mutatta be a történéseket. Ahhoz képest viszont, hogy milyen kulcsszerepet játszott Scottie Pippen, a Bulls akkori hat bajnoki címének megszerzésében, az Utolsó Tánc igazságtalanult bánt vele. És én itt most elsősorban magára a sorozatra gondolok, nem pedig Michael Jordanre.
Hiszen ő ott is elmondta: nincs Jordan, ha nincs Pippen.
Más kérdés, hogy a végső változatba bekerült jelenetek szinte kivétel nélkül olyan momentumokat mutattak be, amelyek Pippent nem feltétlenül a legokosabbnak vagy a legrátermettebbnek tüntetik fel. Azt nyilván nem állítja róla a sorozat, hogy ne lett volna fontos vagy jó játékos, ám, amikor ő kerül a középpontba, valamiért a mutatott összkép mindig inkább negatív. Talán ez adhatta neki az utolsó lökést a könyv megírásához.
Érdemes egyáltalán összehasonlítani ezt a két legendás játékost?
Ha az összképet nézzük, Pippen és Jordan két teljesen más univerzum. Michael Jordan már aktív játékosként is tízszer, vagy talán húszszor többet keresett. Visszavonulása után csapattulajdonos lett, és ma is milliárdos. Ehhez képest Scottie Pippen egy kispályás.
Különbség ilyen téren tehát mindig is létezett, de ahogy teltek az évek, az ebből eredő frusztráció egyre jobban halmozódhatott Pippenben. Mindez pedig most, az Utolsó Tánc című sorozat kapcsán buggyant ki belőle végérvényesen, és vezethetett aztán a kötet megszületéséhez.
Mennyire mondható az Unguarded ilyen szempontból egyfajta terápiás könyvnek, amiben Pippen végre kiírhatta magából mindazt, ami évek, vagy talán évtizedek óta nyomasztotta?
Abban biztos vagyok, hogy jóleshetett neki végre beszélni erről valakinek, abban már kevésbé, hogy mindez boldogabbá tette. Elképzelhető, hogy egyes részeknél volt egyfajta gyógyító, feldolgozó hatása a munkának, ugyanakkor az is gyakran érezhető, hogy írás közben csak még jobban belelovalja magát a dolgokba. Ráadásul, ahogy járni kezdte az országot a könyvet népszerűsítő turnéval, még annál is markánsabb mondatok hagyták el a száját, mint amilyenek a kötetben szerepeltek.
Ez nekem azt sejteti, hogy még mindig inkább befelé pörgeti magát ebbe a spirálba, mintsem hogy kifelé tartana belőle.
Azt azonban mindenképpen az Unguarded javára kell írni, hogy az Utolsó Tánc című sorozat után, amely esetében a végső jóváhagyás joga mégiscsak Michael Jordané volt, ez a kötet árnyalni tudja a képet. Bemutatja azokat az érzéseket, történeteket és eseményeket, amelyek révén könnyebb átérezni, vajon milyen is lehetett a Legenda árnyékában játszani.
Te már abban az időben is követted az NBA mérkőzéseit. Milyennek láttad ezt a párost akkor, innen Magyarországról?
Valahogy olyannak, hogy van két hasonló képességekkel és erényekkel, adottságokkal rendelkező fickó ugyanabban a csapatban, ami már önmagában is ritkaság számba ment az akkori NBA-ben. Ráadásul ez a két játékos úgy tud egymással remekül együttműködni a pályán, hogy közben mégsem lépnek a másik sarkára.
Ami elképesztő volt ebben a kettősben, hogy pontosan ismerték egymást és egymás játékát, így soha nem érezted azt, hogy elvennék egymás kenyerét. Ez pedig elképesztően ritka dolog.
Hogyan él Pippen az emlékeidben?
Scottie Pippen a korszak egyik, ha nem a legtökéletesebb felépítésű játékosa volt, valóságos két lábon járó biológiai atlasz. Nem igazán volt gyenge eleme a játékának, és több poszton is megállta a helyét. Elképesztő játékintelligenciával rendelkezett, két lépéssel előre látta, hogy merre megy majd a labda, brutális fesztávjával pedig közbenyúlt, és megszerezte azt.
Ő volt az is, aki gyakran éppen Jordan helyett biztatta, bátorította a többieket. Ilyen szempontból MJ eszköztára jóval szegényesebbnek számított. Aki akkoriban követte az NBA-t, az alighanem egyetért velem abban, hogy Scottie Pippen nélkül Michael Jordannek bárki ellen jóval nehezebb dolga lett volna a pályán.
Kis túlzással még talán azt is mondhatjuk: egy jó Pippen fontosabb volt Bullsnak, mint egy jó Jordan.
Van kedvenc pillanatod tőle?
Mikor átzsákolja Patrick Ewingot 1994 májusában. A rájátszásban, amikor az átmenetileg visszavonult Jordan nincs a csapatban. Ez a látványos zsákolás olyan emlékezetesre sikerült, hogy még egy külön cipőt is piacra dobtak az emlékére, aminek a talpbetétje a mozdulat sziluettjét ábrázolja.
Nekem ez a kedvenc pillanatom tőle. Egy olyan pillanat, amikor Scottie Pippen – még ha csupán néhány másodperc erejéig is – Michael Jordan nélkül ért fel a csúcsra.
Legyen szó a kilencvenes években sikert sikerre halmozó Chicago Bulls kialakulásának és diadalmenetének időszakáról, vagy éppen az azt követő, keserűbb évekről, a séma mindig ugyanaz. Az eseményeket Pippen saját nézőpontjából mutatja be nekünk, ám legfontosabb gondolatait és érzéseit mégis Jordanhez viszonyítva, gyakran az ő antitéziseiként fogalmazza meg számunkra. Nem csoda hát, ha a könyvet olvasva rendre olyan érzésünk támad, hogy mi magunk is ide-oda sasszézunk a két játékos közötti szimpátiatengelyen.
Mert az Unguarded története egészen olyan, mint egy utolsó utáni tánc. Egy tánc, amelyet Pippen ezúttal nem a csapattal, hanem velünk, olvasókkal jár el…
Kiemelt kép forrása: Nemzeti Sport, valamint Tőrös Balázs Facebook-oldala
