A XX. századi amerikai drámairodalom tekintélyes alakja Thomas Lainer Williams III néven született Columbusban. Ötéves korában diftériát – ismertebb nevén torokgyík – kapott, amelynek hatására teljesen legyengült, majdnem két évbe telt, mire újra megtanult járni. Betegsége ideje alatt kezdett történeteket kitalálni.
Agresszív édesapja goromba, valamint elutasító bánásmódja miatt elmarta magától az érzékeny lelkű fiút, ám édesanyjával közel álltak egymáshoz, és rendkívül szoros kapcsolatot ápolt Rose nővérével is, akit skizofréniája miatt szülői beleegyezéssel lobotómiának vetettek alá. A lány egész életére cselekvőképtelenné vált. Williams sosem bocsátotta meg ezt a szüleinek, későbbi darabjaiban az érzékeny lelkű, védtelen női karaktereket a testvéréről mintázta.
Az Iowai Egyetemen drámaírói diplomát szerzett. Miután elköltözött otthonról, megvált vezetéknevétől és a hangzatos „Tennessee” nevet vette fel. 1944-ben mutatták be az Üvegfigurák című darabját, amellyel azonnal óriási ismertségre tett szert. 1947-ben megírta A vágy villamosa című drámát, majd 1955-ben keze alól került ki a Macska a forró bádogtetőn is. Mind a kettőért Pulitzer-díjjal jutalmazták.
Williams depresszióra hajlamos ember volt, akinek a múltbéli traumái csak ráerősítettek arra, hogy kialakuljon az alkohol- és gyógyszerfüggősége. Ahogy élete, úgy a halála sem volt hétköznapi, 1983. február 24-én éjjel, miközben a Hotel Elysee egyik szobájában gyógyszert csepegtetett a szemébe, az üveg kupakja, melyet a fogai között tartott a torkára csúszott, ennek következtében megfulladt.
