Sokan próbálták már megírni a Nagy Amerikai Regényt, a legtöbbeknek mégis tudtukon kívül sikerült csak, az utókor pedig csak haláluk után kezdte művüket e szubjektív irodalmi kategória zászlóshajójaként tisztelni. Talán azonban nincs még egy regény, ami olyan hosszú és keserves utat járt meg e téren, mint az elveszett nemzedék egyik legkiválóbb írójának korszakos alkotása, a világirodalom örökbecsű darabja, ami azonban megjelenésekor kis híján végleg kifakult a köztudatból. Idén 100 éves A nagy Gatsby.
Fitzgerald első két regénye a még nevén sem nevezett modernista próza csúcsteljesítményeiként az irodalmi közélet élbolyába katapultálták szerzőjüket.
Fitzgerald igyekezett kiélvezni a hírnevet, és az eladásokból származó jogdíjakat, ráadásul végre lehetősége lett hódolni rajongásának a színház felé. Ebből született a The Vegetable, or From President to Postman című dráma, mely 1923. november 19-én debütált a Nixon’s Apollo Theatre színpadán Atlantic Cityben, és iszonyatos bukásnak minősült – mind a közönség, mind a kritikusok megvetették.
Fitzgerald lényegében minden pénzét beleforgatta az adaptációba. Hitt a sikerben, ami végül elkerülte őt, így aztán a gyors pénzkereset reményében ismét a Saturday Evening Postban kezdett rövid novellák publikálásába. Ekkoriban már Great Neck-ben lakott Long Island-en, egy olyan környéken, ahol számos újgazdag vásárolt akkoriban mesés ingatlant, és itt állt az azóta már lebontott, ún. Beacon Towers is, mely később nagyban inspirálta Jay Gatsby kastélyát.
Gatsby alakját egyébként akkori szomszédja, a szintén rejtőzködő Max Gerlach adta, aki a regény későbbi főhőséhez hasonlóan gyakran terjesztett el magáról kétes eredetű legendákat, melyek nagy része egy az egyben bekerült Fitzgerald akkor még formálódó regényébe.
Ahogy szerkesztőjének, Max Perkinsnek elmondta akkoriban, Fitzgerald egy minden korábbi írásánál kevésbé realista regényt kívánt írni, amiben képes megragadni a jazz-korszak pazarló és felszínes életmódját egy meseszerű történetben. 1923 közepéig 18 ezer szót írt meg a műből. Sokat tanulmányozta a Hall-Mills gyilkossági ügyet, amitől hangos volt az amerikai sajtó, és amiről sokan úgy tartják, nagyban hatott a készülő regényre. Fitzgerald Joseph Conrad művészetére tekintett példaként új regénye írása közben, ám az első változattal Perkins nem volt teljes mértékben megelégedve, és számos változtatást kért a szerzőtől.
Perkins szerint Fitzgerald elharapódzó családi problémái terhelhették meg a kéziratot, melyben Gatsby alakja annyira homályos maradt, hogy a szerkesztő szerint az önmagában megvezetné az olvasókat.
1924 novemberében átadta észrevételeit a szerzőnek, aki gondolván, hogy feleségének, Zeldának jót tesz majd a környezetváltozás, Rómába költözött a télre, és ott gyúrta át a szöveget. Eközben Perkins tető alá hozott egy lehetséges megállapodást az egyelőre még mindig cím nélkül álló műre, melyben egy magazin állítólag 10.000 dolláros honoráriumért részletekben kívánta megjelentetni azt. Fitzgerald azonban elutasította az ajánlatot, amivel végül pénzügyileg sokkal rosszabbul jött ki, hiszen előlegként négyezer, míg a megjelenéskor csupán kétezer dollár ütötte a markát. Fitzgerald a Trimalchio cím mellett kardoskodott, de mind Zelda, mind Perkins kifejezetten utálta az ötletet, és tartott tőle, hogy az olvasók ki sem tudnák olvasni. Közel két tucat címet próbáltak végig, olyanokat, mint Trimalchio in West Egg; On the Road to West Egg; Under the Red, White, and Blue; The Gold-Hatted Gatsby és The High-Bouncing Lover, mígnem felesége és szerkesztője meggyőzte Fitzgeraldot a végleges változatról. Persze a szerző még ezt követően is változtatni akart, akkor azonban a regény már nyomdában volt.
A nagy Gatsby 1925. április 10-én jelent meg Francis Cugat barcelonai festőművész azóta ikonikussá nemesült borítófestményével, ám sem ez, sem Fitzgerald hírneve nem volt elég hozzá, hogy harmadik regénye hozni tudja azokat az eladási mutatókat, mint a két korábbi.
Így aztán – bármennyire zseniális mű is A nagy Gatsby – alapvetően kereskedelmi bukásnak minősült (legalábbis a Fitzgerald-életműben, vagy összehasonlítva kortársai műveinek fogyásával) és októberig összesen csak 20 ezer példányt adtak el belőle, ami azt jelentette, hogy Fitzgerald mindössze kétezer dollárt keresett, vagyis az előleggel együtt sem kapott annyit, mintha engedte volna folytatásokban közölni egy magazinnak. A szerző később azt mondta, szerinte azért bukott meg a regény, mert olvasóközönségének nagyobbik része nő, a Gatsby azonban nem tartalmazott igazán erős női karaktert.
Akárhogy is, a megjelenés után pár nappal már olyanok írtak dicsérő leveleket a szerzőnek, mint T. S. Eliot, vagy Edith Wharton, és a kritikai visszhang alapvetően már a kezdetektől jóval pozitívabbnak bizonyult, mint a fogyási adatok.
Edwin Clark a New York Times hasábjain azt írta róla: „misztikus és elbűvölő mese a jazz-korszakról”. A New York Herald szerint „olyan könnyű, olyan finom, olyan éles”, miközben a Chicago Daily Tribune egyik kritikusa, bár nevetségesen életszerűtlennek nevezte a történetet, kiemelte a stílus elképesztő eleganciáját. Fitzgerald sajnálta, hogy a regény elmaradt korábbi sikereitől, de némileg kárpótolta Owen Davis 1926-os színpadi adaptációja, valamint az ugyanabban az évben debütált némafilmváltozat is. Ugyanakkor tény, hogy életművével összevetve A nagy Gatsby gyakorlatilag kikopott a köztudatból, mire Fitzgerald 1940-ben elhunyt szívinfarktusban.
Hogy miért lehet a regény manapság is a XX. századi irodalom egyik leghíresebb története? Óriási szerepe volt ebben a New York Times-ban megjelent nekrológnak, melyben A nagy Gatsbyt nevezték meg a szerző főművének.
Ráadásul ezzel egy időben zajlott a második világháború, a hátország pedig arra kérte a kiadókat, hogy adjanak ki puhakötésben, zsebkönyv kivitelben néhány klasszikus regényt, amit a katonák után lehet küldeni a frontra. Ez volt az Armed Services Editions-széria, melybe A nagy Gatsby is bekerült, és az elkövetkező néhány évben összesen 155 ezer példányt osztottak szét belőle a fronton szolgálók közt, a hírt pedig a Saturday Evening Post is lehozta, ami újra ráirányította a figyelmet a regényre.
1944-re már egy sor tudományos cikk elemezte Fitzgerald írástechnikáját, modernista prózáját, éles társadalomkritikáját, mindezt középpontban a Gatsbyvel. Ennek hatására már 1951-ben megjelent az első Fitzgeraldról szóló életrajzi kötet, melynek szerzője a kor irodalmi nagysága, Arthur Mizener, a Cornell Egyetem irodalomprofesszora volt.
1960-ra A nagy Gatsby már évente 50 ezer példányban fogyott, 1974-ben pedig elkezdték a Nagy Amerikai Regényként emlegetni.
Mára a mű nagyjából 30 millió példányban kelt el, és még az e-könyvek világában is meglehetősen komoly karriert volt képes befutni, hiszen már 2013-ban elérte a 185 ezer eladott példányt. Fitzgerald művének sikerét kétségtelenül az adhatja, hogy korszaktól függetlenül képes bemutatni, olykor milyen hiú ábrándokat kerget az emberiség, és mit képes feláldozni mindazért, ami nélkül valójában teljes és boldog életet tudna élni.
Nyitókép forrása: Sevenov
Kapcsolódó cikkek:
