Kevés olyan klasszikus van a világirodalomban, amelyről hisszük, hogy jól ismerjük, mégis minden újraolvasásnál pofonként csattan. George Orwell 1984-e, valamint Állatfarm című kisregénye pont ilyen. Utóbbi látszólag egyszerű mese disznókról, lovakról, tyúkokról, és mindezek alatt, vagy épp felett mindarról, amitől a huszadik század egyszer már lángra kapott, és lángra kaphat ismét. Tekintve, hogy épp 80 év telt el az Állatfarm első megjelenése óta, itt az ideje, hogy áttekintsük, miként született az 20. századi irodalom egyik örökké releváns darabja.
George Orwell, polgári nevén Eric Arthur Blair, a harmincas évek végére már a brit irodalmi élet ismert alakja volt, aki a spanyol polgárháborúban szerzett tapasztalatait (amelyekből Hódolat Katalóniának című műve is született) követően egyre inkább szkeptikussá vált a szocializmus eszméinek romantikus illúzióival szemben.
Nem azért lett az ideológia hangos kritikusa, mert feladta volna addig elveit, épp ellenkezőleg. Orwell egész életében mélyen hitt az igazságosságban, az egyenlőségben és az egyszerű emberek méltóságában. Ezeket művei is lépten-nyomon hangsúlyozzák, ezért sem tudta megbocsátani a forradalmi eszmék torzulásait, különösen a sztálini Szovjetunióról szállingózó hírek kapcsán.
Orwell figyelme 1943-ban, már a második világháború alatt fordult a Szovjetunió irányába. A brit sajtóban ekkoriban Sztálint ünnepelték, mint aki háborús szövetségesként a sanyargatott Brit Birodalom segítségére siethet. A kommunista rendszer bírálata nemhogy nem volt divatos, a szoros együttműködés miatt kifejezetten kockázatosnak számított. Orwell ugyanakkor szenvedélyes alkat volt, sokan kifejezetten megszállottnak tartották. Úgy fogalmazott: „Ezt el kell mondani, különben elfelejtjük, hogy mi történt”, célozva ezzel a kommunista rezsim túlkapásaira.
Ekkor vetette papírra az Állatfarm első vázlatait, egy meseszerű politikai szatírát, amelyben az állatok fellázadnak emberi gazdájuk ellen, hogy végre egyenlő, szabad világot építsenek, majd elbukjanak saját vezetőik mohóságának köszönhetően.
A mű eredeti munkacíme A Fairy Story (Egy tündérmese) volt, és Orwell valóban azt remélte: az allegorikus forma segítségével olyan közönséghez is eljuthat, akiket egy közvetlen filozófiai vagy történelmi narratíva rögtön elriasztana.
1944-ben Orwell elkészült a regénnyel, de kiadót a már említett politikai hangulat miatt meglepően nehezen talált. A brit kiadók zöme udvariasan vissza is utasította a kéziratot, sokszor burkoltan arra hivatkozva, hogy az idő egyszerűen nem megfelelő egy ilyen jellegű történet megjelentetéséhez. Jogos félelem volt, hogy a Sztálin karikatúrájaként megjelenő Napóleon malac és az állatfarm brutális diktatúrája ártana a szövetségesi viszonynak a Szovjetunióval.
A legszembetűnőbb eset a nagy hírű Jonathan Cape kiadóé volt, amely először vállalta a kéziratot, majd nemes egyszerűséggel visszalépett, egyes források szerint a brit Információs Minisztérium egyik befolyásos tagjának javaslatára.
Orwell ekkor keserű, de pontos esszét írt A szólásszabadság elárulása címmel, amelyben így fogalmazott: „A szólásszabadság ott kezdődik, ahol az emberek hajlandók meghallgatni olyasmit is, amit nem akarnak hallani.”
A könyv végül csak 1945 augusztusában jelent meg, szinte napra pontosan a háború végén. A Secker & Warburg kiadó vállalta a kockázatot, Orwell pedig megkapta a saját bosszúját: a könyv óriási siker lett, 250 ezer példány fogyott belőle a megjelenés utáni egy éven belül. Az amerikai kiadók eleinte óvatosan bántak vele, de a hidegháború hajnalán, amikor újra fellángolt a Szovjetunióval szembeni kendőzetlen kritika, az Állatfarmbólhirtelen bestseller lett. A CIA kapott is az alkalmon, és a hidegháborús propaganda részeként több tucat nyelvre fordíttatta le a könyvet, többek közt fárszi, orosz, arab és vietnámi nyelvre is, gyakran a legteljesebb titokban.
1954-ben a BBC animációs filmet is készített belőle, ez volt az első egész estés brit rajzfilm. A film vége azonban nem Orwell szándéka szerint alakult. A projekt egyik finanszírozójaként a CIA módosíttatta a finálét, hogy az a disznók uralmának egyértelmű bukásával záruljon.
Orwell ezt már nem érhette meg: 1950-ben, mindössze 46 évesen halt meg tüdőbajban. Bár ekkor már néhány hónapja az 1984 is kapható volt a boltokban, annak hosszú évtizedekig kitartó sikeréből már semmit sem élvezhetett.
Az Állatfarm mára az angol nyelvű irodalom egyik legtöbbet olvasott és legtöbbet tanított darabja lett, világszerte mintegy 11 millió példányban talált gazdára, csak magyarul közel félszáz különböző kiadást ért meg.
Az iskolákban sajnos sokszor túl korán adják a diákok kezébe, mintha tényleg gyerekmeséről lenne szó, pedig valójában egy egész rendszer kritikája, amely éppen úgy működik ma is, mint nyolcvan évvel ezelőtt: a hataloméhes vezetők, a manipulált közvélemény, az újraírt történelem és az egyenlőbb egyenlők, ezek nem egy múltbéli disznóudvar kellékei, hanem a kortárs politika állandó visszhangjai.
Orwell stílusa egyszerű, mondatszerkezete világos, de minden gondolata mögött keserű valóságérzékelés húzódik: az ember egyszerűen képtelen tanulni a múltból.
Kapcsolódó cikkek:
