Nem egynapos könyv. Abban az értelemben biztosan igaz ez, hogy nem tudtam egy levegővel olvasni, két nap kellett (köllött) hozzá. És azt sem tudom, az

Elkezdtem olvasni, és rögtön az elején azt kérdeztem magamtól – néhány oldallal a prológus után –, hogy kibírok-e ekkora fájdalmat, elbírom-e a rám nehezedő mocskos

Kezdjük ott, hogy olvastam az F-et, aztán (bár sorrendben fordítva íródtak és jelentek meg, azt hiszem) A világ fölmérését. Azt ráadásul úgy, hogy inkább felolvastam,

Időről időre – valahogy ezt vettem észre – rajongó leszek. Egy írót fölfedezek magamnak, és olvasom. Az is feltűnt, hogy nem kapom el a kurrens

Mi lehet annál nagyszerűbb, mint feküdni a tóparton – és a tó alatt itt értek medencét, kertet, folyót vagy tengert –, szóval leginkább azt, hogy

Állunk a könyvhétben, a Vörösmarty tértől a PIM-ig, és arrébb, mondjuk a Radnótiig tényleg történnek a dolgok: az élő irodalom megtapasztalása, nem a könyvhét ünnepi,

Egészen mást akartam olvasni. És egészen mást kellett volna olvasnom. Tulajdonképpen írnom is valami mást kellene ebben a pillanatban, ha tartom magam a mai napi

Sokat vagyok versek közelében. Még akkor is így volna, ha egyébként kevéssé akarnám – túl sok költőt ismerek, és ez szükségszerűen vonja maga után a

Valahogy a bulváros rutin mintha előbb keletkezett volna, mint a bulvársajtó. Persze, mondanánk, mert különben mi a francért lennének a magazinok: azoknak a pletyka az

Egy könyvet választottam – de sokkal többet az egynél. Bödőcs Tibor a leghitelesebb és legkreatívabb figurája a magyar a magyar humornak.