Nem csoda, hogy a regényírók szívesen küldik itáliai tájakra a hőseiket, ahol azok rendre beleszeretnek előbb a helyi konyhába, majd valamelyik megnyerő helyi lakosba.
Ez a két kötet úgy néz ki egymás mellett, mint apa és kisfia, és nem véletlenül:
Türingiában meghökkenve fedeztem fel, hogy a Grimm mesekönyvemből ismerős gerendavázas házak nem a grafikus fantáziájának szülöttei.
Cikksorozatunk legújabb részében Bill Bryson, valamint Bridget Collins köteteit ajánljuk.
Az Ida regénye, amelyet az idén nyáron exkluzív formában jelentet meg a Libri, nem véletlenül Gárdonyi Géza egyik legnépszerűbb műve.
De vajon igazán jól ismerjük-e Gárdonyit? Nem csak a csalóka felszínt látjuk-e, ha visszahúzódó, magának való személyiségként gondolunk rá, olyan valakire, aki önmagát kövek alatt nőtt fűhöz hasonlítja?
A krimiket elsősorban a hangulatukért szoktam olvasni, azon, hogy ki a gyilkos, csak másodsorban töröm a fejem.
A krimikre kamaszkoromban szoktam rá és jó kapcsolatunk azóta is töretlen.
A szereplők közben pedig szépen egymásba szeretnek, mert enni és szeretni egyaránt jó.
Szilárd és stabil, mint az irodalom által képviselt érték, és maradandó, mint egy jó könyv. Talán így lehetne jellemezni azt a különleges, dekorbetonként ismert alapanyagot, amelyből az idei díj megszületett.
© Libri Könyvkereskedelmi Kft. Minden jog fenntartva!
Ne maradjon le az irodalmi világ legfrissebb híreiről, iratkozzon fel a Libri Magazin hírlevelére, hogy első kézből értesüljön a hazai és nemzetközi kulturális izgalmakról!
