Náray Tamás 2023-ban adta ki családregény-sorozatának első részét, és A végzet címet viselő regényt azóta két további kötet követte. A trilógia címszerepelője a bizonyíték arra, mire is képesek és mennyire erősek a nők, hiszen Barbara Sobolt nem a szerző teremtette, hanem egy létező személy ihlette.
A mondás úgy tartja, az élet írja a legjobb forgatókönyveket – és ezzel a júniusban Libri Irodalmi Díjjal kitüntetett Náray Tamás is biztosan egyetért(ene), ugyanis Az év szépirodalmi könyve címet elnyerő Barbara – A végzet című családregény szerzőjét Jerger Krisztina művészettörténész felmenőinek, rokonainak sorsa inspirálta. A találkozás és Az esély című kötetekkel trilógiává bővített történetet persze a valóság mellett a képzelet is formálta, mivel bizonyos személyek és események kizárólag a divattervezőként ismertté vált Náray Tamás fantáziájának szüleményei. A Barbara-sorozat ennek ellenére számtalan megrázó, mégis tanulságos leckét ad nekünk a múltunkról, hatalmi harcokról, a háború borzalmairól, az író ugyanis törekedett rá, hogy szereplőit a lehető leghitelesebb történelmi környezetbe helyezze el.
Bár a regényfolyam főhőse természetesen a címszereplő, Barbara Sobol, aki Jerger Krisztina édesanyjának, Barbara Sobolównának állít emléket, minden fejezetben más karakter kerül a középpontba. De a szerző nemcsak a nézőpontok, hanem az idősíkok között is gyakran ugrál, ezért
a szereplők emléktöredékeinek olvasása közben könnyedén úgy érezhetjük, mintha valójában egyszerre több történetet mesélne nekünk Náray Tamás,
és ezeket kivétel nélkül mind meg kell ismernünk ahhoz, hogy megérthessük, miként vált Barbara azzá, aki – hiszen az embert, az életét és a jövőjét a családja múltja és jelene is meghatározza.
A Barbara-könyvek két esküvővel kezdődnek: bár az egyiket 2001-ben, Bécsben szervezik, a másikat pedig 1920-ban, egy siedlcei birtokon szeretnék megtartani, talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, az eseményeket láthatatlan szálak kötik össze, és Lucia nem állhatna oltár elé Antonnal a 2000-es évek elején, ha Barbara Sobol és rokonai a múltban, a lengyel-szovjet háború idején nem készülnek menyegzőre. Ez végül tragédiába torkollik, a címszereplő családját lemészárolják, és a támadást mindössze Barbara, a bátyja, Krzysztof és a nagynénjük, Grażyna éli túl. Maguk mögött kell hagyniuk az otthonukat, menekülniük kell – és
miközben a megpróbáltatások ellenére próbálják ismét felépíteni az életüket, mi az újrakezdésről, a kitartásról, az összefogásról, a szeretet erejéről, a gyászról vagy éppen a végzetről tanulhatunk tőlük.
A három könyvben közel egy évszázadon át követhetjük Barbara és családjának történetét, láthatjuk, ahogy maga is családot alapít a világháború árnyékában, és mire becsukjuk az utolsó kötetet, és ezzel elengedjük a főhősnő kezét, már velünk marad történetének egyik legfontosabb tanulsága: akár hiszünk a sorsban, a végzetben, akár nem, azt igenis mi döntjük el, hagyjuk-e, hogy az élet megpróbáltatásai legyőzzenek minket, vagy felvesszük velük a harcot és újrakezdünk. Ha kell, újra és újra.
„Hiszen mindennek meg kellett történnie ahhoz, hogy mindketten megértsék: a dolgok természete az, hogy utólag derülnek ki, a tapasztalatoké pedig az – legyenek bármilyen nehezek is -, hogy előre nem lehet megszerezni őket. Azonban csak ezek vezethették el őt arra, hogy felismerje, a vágy nem teszi boldoggá az embert. Az embert az teszi boldoggá, ha megtanulja megbecsülni azt, aki az övé”
– üzeni mindenkinek a szereplőin keresztül Náray Tamás.
