Bár a sütést, a főzést sokan „egyszerűen csak” egy mindennapos tevékenységnek, sőt kötelezettségnek tartják, a kutatások szerint jóval több szimpla háztartási munkánál! Valójában fantasztikus hatással lehet mentális egészségünkre – na persze főként akkor, ha kedvünket leljük benne. És éppen ebben segíthet nekünk Polcz Alaine könyve!
Már kutatások is bizonyítják, hogy a sütés-főzés nemcsak fizikai, hanem mentális jóllétünkben is hatalmas szerepet játszhat:
Javítja hangulatunkat, de önértelésünket is fejlesztheti, hiszen amennyiben jól sikerül egy általunk készített fogás, az természetesen az önbizalmunkra is jó hatással lehet. A konyhában való alkotás tulajdonképpen rövidtávú célokat ad nekünk, ezáltal akár néhány órán belül sikerélménnyel, elégedettséggel áraszthat el minket, ráadásul miközben a receptre figyelünk, könnyebben kizárjuk a fejünkből a mindennapok aggodalmait – így végsősoron azoknak is mankót jelenhet, akik szorongással, depresszióval, poszttraumás stressz szindrómával, esetleg gyászfeldolgozással küzdenek. És ha mindez nem lenne „elég”, a közös sütés-főzés közelebb hozhatja egymáshoz a rokonokat, barátokat, párokat: érzelmi köteléket teremt, javítja a kommunikációt, tehát erősíti az emberi kapcsolatainkat.
„Az főz jól, aki bátran a fantáziájára hagyatkozik, és szeret is főzni, továbbá szereti azokat, akiknek főz. Ne szégyelld, ha magadat is szereted! Ez a harmóniához elengedhetetlen. Csak a késői kereszténység kezdte tanítani, hogy önmagunk szeretete bűn!”
– vallja Polcz Alaine, a Főzzünk örömmel! című kötet szerzője. „A lélek titkai közé tartozik az is, hogy ha valamiben sikerünk van, azt szeretjük megismételni, mert jó érzés. Ha tehát a főzés számodra a siker forrásává válik, ne restelld, hanem gyakorold kedvvel, örömmel.”
Az örömfőzés titka a megfelelő szakácskönyvben rejlik?
Az viszont kétségtelen, hogy most, amikor már szó szerint végeláthatatlan a kínálat receptkönyvekből, egyáltalán nem egyszerű eldöntenünk, melyiket kapjuk le a polcokról – különösen akkor, ha még csak a szárnyainkat próbálgatjuk a konyhában. Márpedig, ha rosszul választunk, könnyen lehet, hogy a főzőtudásunk fejlesztése helyett inkább elveszítjük a motivációnkat az alkotáshoz – például azért, mert túl költségesnek, időigényesnek, akár bonyolultnak tartjuk az adott kötetben szereplő fogásokat.
„Látom, hogy akiknek valóban nincs pénzük, azok sem tudják, hogyan kell takarékosan, olcsón főzni. Az utóbbi évtizedek viszonylag jó körülményei között az emberek elfelejtették a régi recepteket, azt: hogyan lehet gyorsan, olcsón, takarékosan főzni, pedig ezek az ételek nagyon jók voltak. Mindenesetre sokkal egészségesebbek, mint a gazdag konyha, és sokkal egyszerűbbek, mint a reformkonyha ételei”
– emelte ki Polcz Alaine is, aki pontosan ezért olcsó, lehetőleg gyorsan elkészíthető recepteket gyűjtött össze. A szerző munkáját lapozgatva hamar rájöhetünk, egyáltalán nem „átlagos”, szakkifejezésekkel teletűzdelt szakácskönyvről van szó, a Főzzünk örömmel! ugyanis éppen olyan, mintha valaki (például az édesanyánk, a családi hagyományokat őrző nagymamánk) csatlakozna hozzánk a konyhában, és mesélne nekünk: arról, hogy ő mit tanult a főzésről a családjától, a barátaitól, és megnyugtat minket, nem baj, ha hibázunk (még arra is kitér, hogy milyen „bakikra” számíthatunk), emellett számtalan hasznos, praktikus tanácsot is ad. A Főzzünk örömmel! című kötetben, nem az „Instagram-kompatibilis”, tökéletesre alkotott és mesterien tálalt fogások kerülnek a reflektorfénybe, hanem azok a receptek, amelyekre a mindennapok rohanása mellett tényleg szükségünk és lehetőségünk lehet.
„Gyakran tapasztaltam, hogy luxuskivitelű szakácskönyvekben komoly hibák fordulnak elő, s inkább a látványosságra és a különleges fűszerezettségre törekszenek, újabb és újabb ismeretlen ételek elkészítésére, anélkül hogy pénztárcánkra, egészségünkre, időnkre különösebben figyelnének”
– hangsúlyozza Polcz Alaine, aki megtanítja olvasóit arra is, hogy merjenek bízni magunkban, és idővel elfelejtkezzenek a szigorú szabályok (jelen esetben a recept) követéstől, ehelyett érzéssel mérjenek, főzzenek, továbbá ne féljenek sétáláskor, barangoláskor hozzávalókat gyűjteni a természetben. Mert a főzés lényege nem a hibátlanra filterezhető végeredmény, hanem az az öröm, amit addig érzünk, amíg dolgozunk rajta!
Kapcsolódó cikkek:
