Míg az 1970-es években a nők harmadannyi könyvet adtak ki, mint a férfiak, mára sikerült kivívniuk az egyenlőséget a szakmában, sőt! A kutatások azt bizonyítják, hogy 2020 óta a női írók dominálnak világszerte: az elmúlt három évben több kötetet publikáltak a férfiaknál, mert (szerencsére) robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés a munkájuk iránt. Most négy szerzőnő frissen megjelent, debütáló művét ajánljuk, melyek mindegyike fontos kérdéseket feszeget.
„Az egyik nyáron néhány napot a nagymamám házában töltöttem, abban az épületben, ami a regényben is szerepel, és éppen lefekvéshez készülődtem, amikor kinyílt a gardróbszekrény ajtaja. Itt nem mindennapi ruhákat tartunk, hanem olyan különleges darabokat, mint a nagymamám menyasszonyi ruhája” – nyilatkozta Layla Martínez spanyol újságírónő, akit ez az ijesztő pillanat inspirált arra, hogy megírja debütáló, Szú című regényét, bár eredetileg csak novellának szánta azt. „Azonnal tudtam, hogy írni akarok a szekrény, a ház, és a valaha benne élt nők történetéről” – árulta el a szerző, aki Spanyolország olyan részén nevelkedett, ahol erős halálkultúra uralkodik, sokan érzik, látják az elhunyt rokonok szellemét.
„Mesélni akartam a nagymamámról és a dédnagyanyámról, arról, hogyan élték túl az osztály- és nemi erőszakot, valamint a diktatúra első éveinek elnyomását.”
Az írónő célja az volt, hogy ha a valóságban sajnos nem történt meg, legalább a regénye lapjain igazságot szolgáltathassanak neki. Egy kísértetházban játszódó horrorkönyvének középpontjában éppen ezért egy unoka és a nagyanyja állnak, akiknek felkavaró sztoriját átszövik a szentek és a mágia.
Aanchal Malhotra: Az örökkévaló dolgok könyve
A világháborúkban harcoló indiai katonák emléke előtt tiszteleg első szépirodalmi regényével Aanchal Malhotra író és történész: Az örökkévaló dolgok könyve főhőse a mindössze tízéves Szamír Vidzs, aki a családja parfümüzletében dolgozik éppen, amikor megpillantja Firdausz Khánt az 1930-as évek végén. A hindu kisfiú és a kalligráfiát tanuló muszlim kislány között barátság szövődik, ami később átalakul szerelemmé, de származásuk miatt a történelem messzire sodorja őket egymástól. A szerző azt mondja, regényének elsődleges forrásaként olyan leveleket használt fel, melyeket indiai katonák írtak a családjainknak, ezeket heteken át tanulmányozta.
„Ha az ember történészként csiszolta a tudását az évek során, nagyon nehéz regényíróvá faragnia magát. Az volt a legnehezebb számomra, hogy megtaláljam az egyensúlyt abban, mennyi információ számít túl soknak, és mi az, amit el lehet mesélni a történelembe helyezett karaktereimen keresztül”
– vallotta be Aanchal Malhotra, aki állítása szerint évek óta képtelen úgy olvasni a szabadidejében, hogy ne legyen toll a kezében, kutatásként tekint azokra a kötetekre, amelyeket a kezébe vesz, ezek mindig segítenek abban, hogy inspirációra leljen. A regényének egyik legfőbb üzenete, hogy az őseink döntései a mi jelenünket is alapjaiban meghatározhatják.
Éjszakánként írta első regényét Emi Yagi, aki napközben egy női magazinnál dolgozott szerkesztőként. Debütáló művének főszereplője a harmincnégy éves Ms. Shibata, aki
szexuális zaklatás miatt állást vált: az új munkahelyén viszont ő az egyedüli nő, és ezért tőle várják el például azt is, hogy rendet rakjon a kollégái után, vagy kávét vigyen nekik.
Ms. Shibatának azonban elege lesz ebből a megkülönböztetett szerepből, ezért egy napon bejelenti, babát vár, és végre nem kötelezik sem a túlórákra, sem a takarításra a munkatársai helyett. A gond csak az, hogy egy idő után kezd elmosódni a határ az élete és a hazugsága között. „Ez a könyv nemcsak a nők problémáiról szól, hanem a magányról is” – hangsúlyozta a díjnyertes szerző, aki reméli, hogy a feminista társadalom- és kultúrkritikaként aposztrofált kötet felhívja a figyelmet a munkamegosztás fontosságára, és arra is, hogy meg kell tanulnunk együttérezni másokkal.
„Olyan történetet akartam írni, amely megmutatja, mennyire lényeges, hogy a nők ne érezzék úgy, hozzá vannak kötve bizonyos szerepekhez – ilyen például az irodai dolgozó, a feleség vagy az anya szerepe is.”
Monica Heisey: Valójában remekül
Hat hónappal azután, hogy véget ért a házassága, Monica Heisey megivott néhány pohár italt egy férfival, aki hozzá hasonlóan éppen kilépett egy hosszútávú kapcsolatból. Felvetette az ismerősének. Milyen fura érzés, hogy korábban megígérte valakinek, a haláláig szeretni fogja, ám ez végül mégsem lesz így – mire a férfi kijelentette, hogy ő még sosem gondolkozott ezen. Monica rájött, hogy nemtől függően mennyire másképp birkózunk meg a válással, többek között ezért írta meg Valójában remekül című debütáló regényét, melynek középpontjában
a húszas évei végén járó Maggie áll, akinek házassága mindössze 608 napig tartott.
Azt állítja, remekül van, habár még a lakbér kifizetése is nehézséget okoz neki egyedül, ennek ellenére eldönti, fejest ugrik a „fiatalon elvált” életbe és a randikba. „Talán nem mindenki tud kapcsolódni ahhoz, hogy milyen huszonévesen elválni, de a megalázottság érzését valamennyien jól ismerjük” – fejtette ki az írónő.
„Vagy azt, amikor úgy érezzük, nagyon elcsesztük. Vagy úgy, hogy soha nem fognak minket szeretni… Nehéz ma szakítani – erős a kísértés, hogy az ember kicsit megőrüljön az Instagramon” – tette hozzá viccesen a szerző.
További cikkek a témában:
