A fülemüleerdő titka – Szekeres Niki ajánlója Lucy Strange könyvéhez

Manapság nem nehéz észrevenni, hogy mennyire népszerűek a zsánerek, a megszokott panelekre építő könyvek. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen sok olvasó az irodalomnak azt a jó értelemben vett szórakoztató részét szereti kiélvezni, ami a megszokással, az otthonosság érzetével párosul. Mégis, minden ilyen, a könnyű és a mindennapoktól elemelő olvasás élményét feldobja, ha a klisés szerkezetek megcsavarásával találkozhatunk.

Ráadásul a kezdő vagy épp középhaladó olvasók egyértelműen hálásak azért, ha számukra érthető, mégis különleges nyelven olyan izgalmakkal teli történetet kapnak, amely beszippantja őket, mert egyszerre ismerős, mégis bizarr, kíváncsiságot keltő. Lucy Strange a middle grade (8–12 éves korosztálynak íródó) regények sorát bővíti köteteivel, nem mellesleg olyan világokba lép be, amelyek komoly olvasói táborral és irodalmi hagyománnyal rendelkeznek.

A fülemüleerdő titka című regény főhőse, Henrietta azaz Henry retrospektív elbeszélésén keresztül (amely azt a reményt is fenntartja, hogy a történet narrátora minden nehézség ellenére még ma is velünk van) egy kőkemény családi drámát tár elénk. 1919-ben vagyunk, a Nagy Háború idején, amikor veszteségek sora lengi be az emberek életét. A család Henry bátyját vesztette el egy londoni lakástűzben, így nem közvetlenül a háború okolható a tragédiáért, mégis a könyv mély tónusát és megrázó atmoszféráját felerősíti a személyes történetek és az akkori világhangulat összemosódása.

A család egy vidéki házba, a Reményházba „menekül”, ahol Henry különös dolgokat él át. Itt lép be abba az irodalmi diskurzusba a könyv, amelynek csomópontjai lehetnek Charlotte Brontë-tól a A lowoodi árva, vagy a – magában a regényben is sokat emlegetett – A titkos kert Frances Hodgson Burnettől, a lélegző, titkokat rejtő ház és környezete, amely megváltoztatja az odakerülők életét. Ezt a párbeszédet folytatja Ruff Orsolya is Volt egy ház című kiváló regényével, amely már most ott van az Év Gyerekkönyve Díj shortlistjén ifjúsági könyv kategóriában, de eszünkbe juthat Neil Gaiman Coraline-ja is, aki hűen eddigi könyveihez, a zsánert már-már horrorba nyúlóan forgatja ki a végletekig.

Érdekesség, hogy Lucy Strange regényének fordítója Ruff Orsolya, akinek nem lehetett könnyű dolga. A fülemüleerdő titkában a metaforikusan szerteágazó, olykor túldíszített s ezáltal túlterhelt nyelv néha sok, vagy éppen pontatlan, a szóhasználat itt-ott a kevesebb több lett volna igazságát juttatja eszünkbe, de

a líraiság és a sok izgalom vegyítése, amely áthatja a szöveget, a kis hibák ellenére is garantálja a jó ritmusú, dinamikus olvasás örömét.

A 12 éves Henry (a fiús becenevesítés máris jelzi, hogy nem mindennapi családdal van dolgunk, főleg a 20. század elejének konzervatív angol közegében) története egy szikár és kemény időszakban játszódik, nemcsak a háború, hanem a korabeli érzelemkezelés (kezeletlenség), problémamegoldás, az érzelmi zárkózottság és a fejletlen vagy éppen tévútra hajló, gyereklábon járó pszichológiai kutatások, azaz a jó és hatásos segítség hiányának idejében.

A halott testvér tabutéma lesz a családban, fájdalmában az édesanya mentálisan leépül, egy szobába zárva tölti napjait, amely egy idő után izgalmas kihívást jelent a helyi, a szakmai sikerért minden eszközt bevető orvosok számára. Az apa a nehézségek elől külföldi munkába menekül, ráadásul ott van Henry kistestvére is, akit édesanyja képtelen gondozni, így a gyerekek egyetlen támasza a házvezetőnő lesz, ami nyilván nem kielégítő a teljesen megzavarodott, elviselhetetlen problémákkal szembesülő Henry számára.

Ő mégis hősiesen, kicsit a mágikussal és természetfelettivel kapcsolatba lépve, felderíti a ház és a kert titkát, barátokra lel, megmenti édesanyját a korabeli riasztó és káros pszichiátriai kezelésektől.

Olyan titkokat fed fel, amelyek mindenféle direkt kimondás nélkül bizonyítják, hogy az elhallgatás sosem segít a feldolgozásban. A különleges atmoszférájú könyv szépen domborítja ki a furcsa és normális, vagy épp a félelmetes és a természetes közötti halvány átmeneteket, miközben arról is meggyőz, hogy sosem szabad lemondani senkiről, akit a nehézségek megtörnek, hiszen egy 12 éves kislány is csodára képes, ha éppen csodára van szükség!