Óvodás koromban – amikor még olvasni sem tudtam – ki nem adtam a kezemből a Farkas Bertalan akkori űrrepülését bemutató prospektust. Az élményt csak fokozta, hogy egyszer a mesét is ő olvasta fel az űrből. Azóta vonz az űrrepülés témája, sokáig vadász- vagy berepülőpilóta szerettem volna lenni, ami az asztronautalét előszobája. Nem sikerült, Scott Kellynek viszont igen. Könyve részletesen és olvasmányosan mutatja be életét, megalapozott szakmaisággal megírt szövege érdekes a kívülállók számára is, miközben kulisszatitkokat is elárul a repülésről, valamint a szovjet és az amerikai szemlélet különbségeiről. Megtudja belőle az olvasó, hogyan lehet egy űrséta során elviselni a +130 és -170 celsius fok közötti hőmérsékletváltozást, hogyan termesztettek növényeket az űrállomáson, miket kell majd a Mars-utazóknak kiállniuk, vagy hogy hogyan veszi igénybe a szervezetet az űrben való hosszas tartózkodás. Kevés hitelesebb ember létezik a Földön, aki megoszthatná velünk tapasztalatait, mint az a Scott Kelly, aki eddig a leghosszabb időt töltötte a Nemzetközi Úrállomáson.