Kedves és szórakoztató novellafüzér. A szerző kiválóan megvalósította a gyermeki, összeszedetlen, felnőtteskedő elbeszélői hangot. Egy serdülő fiúcska szemüvegén keresztül látjuk a ’90-es éveket egy Somogy megyei kisvárosban. Nincs dráma, nincs ünnepélyesség. Átlagos gyerekek, átlagos családokban. Óvó, dorgáló környezetben, de bő szabad levegőn. Volt gyerekszobájuk, igazi. Vasszánkón, nejlonzsákon csúszkálás, sárga brazil mezt ellepő bogarak, a település goromba kutyája, szörp vedelés, a jégkrémesre várás, és sok-sok tulajdonnévvel illethető emlékek. Mindezek nem anekdótázva, jelszavakként vannak bedobva, hanem egy-egy kis történet részei, maguk is mikrosztorikat alkotva. A gyereklétüket a ’90-es vagy a 2000-es évek legelején letudó olvasóknak biztosan sok mosolyt okoz. Nagyon jól el van találva a kiskamasz ártatlan szemlélődése a világ komolyabb része felé. A sorok között kidugja fejét a délszláv háború, az alkoholizmus, az elhidegülés, a gyerek jellembeli formálódásának buktatói. Maga a korszak is fontos, hiszen még kapcsolódik a régi világhoz, de már vitathatatlanul belépett az újba.
