Jakupcsek Gabriella Jóanyád! Szülői szerepben a B oldalon című könyvének üzenete egyáltalán nem korlátozódik a 40 feletti anyákra, az A oldalon lévő szülők is rengeteget tanulhatnak a könyvben olvasható interjúkból.

Jakupcsek Gabriella olyan riporter, aki az emberi történetek legmélyére tud ásni, ez a szuperképessége, aminek már évtizedek óta a tanúi lehetünk műsorain és könyvein keresztül.

Legújabb, Jóanyád! Szülői szerepben a B oldalon című könyvében a tökéletes szülők mítosza és a társadalmi elvárások nyomába ered, miközben tabutémákat feszeget.

Hiánypótló kötet, olyan érzés anyaként olvasni az interjúkat, mintha friss levegőhöz jutna az ember, azzal a megkönnyebbült érzéssel, hogy nincs egyedül a gyerekvállalás nehézségeivel és örömeivel.

A szülő mint ember

„Én életem legnagyobb sikereit és legnagyobb kudarcait is anyaként arattam, illetve szenvedtem el.”

A Jóanyád! egy rendhagyó interjúkötet, mert nem csupán az emberi történeteket dolgozza fel, hanem az interjúk után olvashatjuk Molnár Kata pszichológus szakértői kommentárját is az adott élethelyzetről. Ez azért is fontos része a kötetnek, mert általános tanulságokat von le az egyébként nagyon személyes történetekből.

A szakember meglátásai segítenek abban, hogy mindegyik történetben magunkra ismerjünk, szembesüljünk saját sebezhetőségünkkel, és ráébredjünk, hogy nem kell tökéletes anyának lennünk.

„Pont azért raktam így össze ezeket a történeteket, mert mindenkinek van olyan mozzanat az életében, amiben magára ismerhet – mondta el Jakupcsek Gabriella az interjú során – Ezért nem is tudnék egy interjút kiemelni a könyvből, mert szinte mindegyik történetben van az én életemből is momentum.”

Az interjúalanyok kiválasztása mögött az a tudatosság áll, hogy a szerző a szülői lét minél több aspektusát meg tudja mutatni, hogy minden anya és apa megtalálja benne a saját üzenetét – igen, apáknak is szól, ugyanis a Nyáry Krisztiánnal készült interjúban megjelenik az apai oldal, ami teljessé teszi a képet a szülőség helyzetéről a mai magyar társadalomban.

Tökéletesség és elvárások

„Be kell hogy valljam, hogy magam is a legbüszkébb a gyerekeimre vagyok, a szeretet legkülönlegesebb minőségét velük, feléjük, általuk élem meg, és nem lenne túlzás az sem, ha életem értelmeiként beszélnék róluk. Mégis ki kell mondanom, anyának lenni nemcsak gyönyörű, de bizony nehéz feladat is.”

Egy, a tökéletes anyaság mítoszának megdöntésével, a szülői tabutémák feszegetésével foglalkozó könyv ötlete már 40 éves kora körül megfogalmazódott Jakupcsekben – ezért is kapta a kötet a Szülői szerepben a B oldalon alcímet.

A szerző 40 éves kortól számítja a „B oldalt”. Ennek nincs pejoratív felhangja az ő értelmezésében, csupán annyit jelent, hogy 40 év felett kezdünk el igazán önálló döntéseket hozni.

„40 fölött indul az igazi felelősség – tette hozzá az író. – Végigjártam én is ezt az akadályversenyt, vagyis járom most is: a kötetben van három olyan történet is, aki azt a fajta újkori szendvicsgenerációs nagymamaságot éli át, amit én, amire nincs semmilyen mintánk. Csak elvárás a társadalmunkban.”

Jakupcsek Gabriella ugyanis három unoka boldog nagymamája is azon kívül, hogy két felnőtt fiú és egy kamaszlány édesanyja. Véleménye szerint a mai 50-60 körül nagymamává váló nők helyzete sok szempontból nehezebb, mint a mi nagyszüleinké volt, mert egészen más világban, munka mellett kell ebben a szerepben helytállniuk, és olyan elvárásokkal szembenézniük, amelyek egy letűnt korból maradtak a társadalomban.

De nemcsak a nagyszülőknek, hanem a szülőknek is meg kell küzdeniük a lehetetlen, téves elvárásokkal Jakupcsek szerint, amire a könyvével is szeretne rávilágítani.

„Az az elvárás nagyon nagy súlyt rak az anyákra, hogy egy nő tanuljon sokáig, legyen karrierje, és mellette egyébként zsonglőrködjön a gyerekekkel egy szociálisan magára hagyott társadalomban – tette hozzá a szerző. – Erről beszélni kell, hogy nagyok az elvárások, egyedül vannak hagyva a negyvenesek a gyerekkérdésben, a nagymamák is egyedül vannak hagyva a nagyszülői szerepük megélésében, és a nagymamák is egyedül hagyják a saját gyerekeiket, mert küzdenek az időbeosztásukkal. A megoldásokat nem nekem kell megmondani, de riporterként az a feladatom, hogy feltegyem a kérdéseket, amiken érdemes lehet elgondolkodni.”

A család új definíciója

„Feleségként, anyaként, esetleg idős szülőkre gondot viselő dolgozó nőként megküzdeni a ténnyel, hogy a napok még mindig csak huszonnégy órából állnak, erőnk pedig lelki és testi értelemben is véges, nem könnyű. Sokak, sokunk élete a tányérokat táncoltató zsonglőré: vért izzadunk, hogy mindet a levegőben tartsuk.”

Akönyvben mindegyik történet tabukat döntöget a maga módján. Jakupcsek Gabriella szerint ezek a témák már nem elszigetelt jelenségeket mutatnak be, ezért lenne rendkívül fontos, hogy a széles tömegek is elkezdjenek foglalkozni velük.

Legyen szó egy gyermek haláláról vagy a spermadonortól, egyedül vállalt gyermekről, esetleg arról, hogy valaki 40 felett lesz anya. Mind olyan történet, amely egyre gyakrabban fordul elő a mai korban, úgyhogy itt az ideje, hogy a társadalmi elvárások is mozduljanak el a család újradefiniálása felé.

Mert igenis család az is, ha egy apa egyedül marad a lányaival, és családnak számít az is, ha egy egyedülálló anyának donortól lesz babája.

„A kötettel mindenképp célom volt a sokszínűség megmutatása – mondta Jakupcsek. – Mert társadalmi szinten olyan dolgokon rugózunk, amik egész egyszerűen idejét múltak. Ez a generáció, akiket a könyvben megmutatok, már a kezükbe veszik a sorsukat, és adott esetben tűzön-vízen át, ha akarnak, családot teremtenek maguknak, és ha nem akarnak, nem vállalnak gyereket. A család sokkal összetettebb fogalommá vált, és mindenki számára mást jelent. Nekem például nem család az, ahol emberek, rokonok nem állnak szóba egymással.”

Idő és bűntudat

„Hőseim nagyon is valóságosak, de ettől nem lesznek kevésbé tiszteletre, sőt szeretetre méltók.”

A könyvben a szerző felteszi interjúalanyainak a kérdést, hogy mit tettek volna másképp a mai fejükkel anyaságuk kezdetén, Jakupcsek saját válasza pedig az, hogy mindig az adott pillanatban kell a lehetőségeinkhez, tudásunkhoz mérten meghozni a legjobb döntést, és a tőlünk telhető legtöbbet nyújtani a gyerekeinknek.

A felfogása követendő példa, leszámol azzal az anyai bűntudattal, ami a „mi lett volna ha…?” kérdés köré épül.

„Az idő az, amivel én mindig szűkösen állok, a minőségi együtt töltött idő az, amiért állandóan küzdök” – fogalmaz a szerző. Ezzel pedig nincs egyedül, több generáción átívelő bűntudat tapad az anyákban a gyerekeinkkel töltött időhöz – vagyis annak hiányához. Jakupcsek szerint nem a mennyiség, hanem a minőség számít, és lehet nagyon jó anya az, aki másra is időt szán, legyen az munka, sport vagy énidő.

Az író úgy látja, hogy a 30-40-es korosztály abba is belerokkan kicsit, hogy nem fogadja el a segítséget, nem mer segítséget kérni, és igyekszik megfelelni annak az elvárásnak, hogy szülőként egyedül oldjon meg mindent a gyerek körül.

„A nem-másnak-szültem típusú mondatok rémesen kártékonyak, mert ezzel az anyák saját magukat, a környezetüket és a gyereküket is megnyomorítják, pedig a gyerek akkor érzi magát biztonságban, ha sokan szeretik” – tette hozzá Jakupcsek Gabriella.

Magukra maradt szülők

„Én magam most sem csak az illedelmesen figyelő újságíró szerepét osztom magamra, beszélgetőpartnereim tükrében ugyanis sokszor meglátom önmagamat, a két fiamat, a lányomat, a volt és a jelenlegi férjemet, az unokáimat, a menyeimet: a mi viszonyrendszerünket, a családunkat, benne pedig saját szülőségemet és nagyszülőségemet.”

Jakupcsek szerint óriási a különbség a mostani szülők felfogása és az előző generáció között. „Egész máshogy állunk dolgokhoz. Mások a nevelési elvek, nincsenek határok szabva, máshol vannak a korlátok. Nagyon nehéz egy gyereknek, akinek nincsenek meghatározva a határvonalak, mert az bizonytalanságot okoz.”

Manapság hiányoznak azok a fajta nagy tanítómesterek, akik az előző generációnak sokat segítettek – mint amilyen Popper Péter vagy Vekerdy Tamás volt a mi korosztályunknak, akik már a B oldalon vagyunk szülők. Jakupcsek hozzáteszi:

azon lehet vitatkozni, hogy az általuk tanított nevelési elvek mennyire voltak jók, mert sok tézis megdőlt azóta, de ez a fajta iránymutatás most nincs meg a fiatal szülők számára, pedig a hétköznapokban mindenkinek kellene egy hasonló mentor, aki akár csak könyveken keresztül is, de megfogja a szülők kezét.

Egy ilyen segítség lehet a szülőknek a Jóanyád! című könyv is, ami arra ösztönöz, hogy kezdjünk el azon gondolkodni, hogy hányféleképpen tudnak az emberek családot teremteni maguk köré.

„És, ha már megteremtették, akkor milyen előítéletekkel és milyen akrobata-mutatványokkal kell megküzdeniük ahhoz, hogy ezt fenn is tudják tartani? – tette fel a kérdést Jakupcsek Gabriella. – Mennyire vesz tudomást a nehézségeikről a társadalom? Ezek már nem elszigetelt jelenségek, amikről én írok, hanem egyre gyakrabban előforduló élethelyzetek, amikre figyelni kell. Hiszen minden második ember megküzd valamelyik sztorival a könyvből.”

---

Kapcsolódó cikkek: