Azok az igazán jó fantasyk, amelyekben az olvasó otthonra tud lelni – mondja Basa Katalin, az Argilus krónikák szerzője, illusztrátora. A könyvsorozat első része, A névtelen királynő újabb kiadásának megjelenése apropóján beszélgettünk az íróval az urban fantasy műfajáról, Budapesten felbukkanó tündérekről, táltosokról, boszorkányokról.
– Az Argilus krónikák első kötete egy igazán különleges műfaj, az urban fantasy egyik legújabb darabja a könyvpiacon. Mi jellemzi ezt az irányzatot?
– Az urban fantasy városi környezetben jeleníti meg a különböző fantasyvilágokból ismert lényeket. Gyakorlatilag olyan, mint a fúziós konyha: egyszerre jelenik meg benne az olvasók által ismert világ – ami általában a jelenkorunk egyik városa –, valamint számos nem evilági lény.
– A krónikák első kötete, A névtelen királynő történetének gyökere a magyar népi hitviláge – mindig is közel állt önhöz a magyar mondák, népmesék világa?
– Igen, és mi, magyarok különösen szerencsés helyzetben vagyunk, mert a mondák széles körben ismertek, köszönhetően a Jankovics Marcell-féle Magyar népmeséknek, valamint a Mondák a magyar történelemből című televíziós rajzfilmsorozatnak, amely szintén a Kossuth-díjas író-rajzfilmrendező alkotása.
Azt gondolom, ezek a sorozatok maradandó nyomot hagytak mindenkiben, aki látta őket. Rám is nagy hatást gyakoroltak, ám a Magyar népmesékkel nemcsak a televízióban találkoztam, hanem a főiskolán is, ahol irodalmi szempontból elemeztük az egyes epizódokat.
De ugyanígy tanulmányoztuk például Arany János Toldija és a táltoshiedelmek kapcsolatát vagy éppen Mikszáth Kálmán Tót atyafiak és A jó palócok című novellafüzérét a népi hiedelmek szemszögéből. Ekkor, főiskolai éveim alatt jöttem rá, hogy a néprajz sokkal mélyebb mondandóval és gondolatvilággal rendelkezik, mint amit az ember gyermekkorában gondol róla.
– Mennyire ad bőséges forrást a magyar népi hitvilág egy fantasyszerzőnek? Miben mások a magyar mondák nem evilági szereplői, mint például a számos népszerű regény alapjául szolgáló kelta mitológia vagy a germán hitvilág alakjai?
– Bár a magyar néprajzban nem maradt fenn olyan kidolgozott panteon, mint például a germán mitológiában, a töredékek mégis egy irányba mutatnak. Legyen szó ugyanis akár a népművészetben, akár a népdalokban, akár a népszokásainkban megőrzött részletekről, ezek mind ugyanazokat a lényeket vonultatják fel: elsősorban táltosokat, tündéreket és boszorkányokat.
De azt gondolom, szinte mindegy is, hogy melyik nép hitvilágából melyik figurát ragadjuk ki, a néprajz ugyanis egyetemesen hordozza magában és mutatja meg az emberi gondolkodás esszenciáját.
– Milyen magyar mondabeli történetekre építve tudta megalkotni A névtelen királynő különleges szereplőit?
– A regény alapötlete kétirányú: az egyik a jól ismert népmese, Tündér Ilona és Árgyélus királyfi történetének (a regény az Argilus névváltozatot használja) „folytatása”, amely sok-sok generációval az ő viszontagságos szerelmük után játszódik, és a leszármazottaikat helyezi a középpontba. A másik irány pedig a mi jól ismert budapesti valóságunk, hiszen a regényben a főváros utcáin, terein, hídjain jelennek meg a magyar hitvilág emblematikus alakjai. Így kerül például a Gellért-hegyi víztározóba Tündér Ilona, akit a történet szerint Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” zárt be oda az 1838-as nagy pesti árvíz idején.
A Wesselényiekkel kapcsolatban külön érdekesség, amelyre én is a regénnyel kapcsolatos kutatásaim során figyeltem fel, hogy a család címerében egy vízi lény, egy sellő szerepel.
– A tündér szóhoz általában pozitív jelzőket társít az ember, miközben a magyar hitvilágnak ezek a lényei nem feltétlenül „tündériek”.
– Így van, a tündér szó hallatán rendszerint rózsaszínes, édeskés érzet tölti el az embert, de ez egyáltalán nem a magyar népvilág sajátja. Tündér Ilona sem ilyen lény, hanem az élet és halál vizének forrása, vagyis egy archaikus istennőkép őrződött meg benne.
Úgy vélem, ez az ősi kép nagyon aktuális manapság is. Milyennek is látjuk a nőket? Szelídek és kedvesek – mint amire a tündér szóról asszociálnánk –, vagy sokkal inkább olyan harcias jelleműek, mint Tündér Ilona?
– A tündérek mellett a táltosokat és a boszorkányokat említette, mint a magyar hitvilágban legtöbbször előforduló lények. Utóbbiakat milyen tulajdonságok jellemzik a regényben?
– A táltosok, akik általában férfiak, fontos szereplők a történetben: az ő erejük a Naphoz kötődik, legfontosabb szerepük az emberi közösség védelme, vagyis a tündérekhez képest az ellentétes oldalon állnak. A néprajzból legjobban ismert boszorkányok pedig olyan emberek, akik az evilági hatalomért eladják a lelküket az ördögnek. Boszorkány tehát bárkiből lehet.
A magyar néphit pedig nagyon sokféle „módszert” ismer arra, hogyan megtudjuk, a környezetünkben kik a boszorkányok.
– A regény melyik karaktere áll legközelebb az ön szívéhez?
– A legkedvesebb figurám Mesemátka, aki tündérként a királynő tizenkét társnőjének egyike, feladata pedig az, hogy a királynő egyik leányát elrejtse a világ elől. Emiatt el is szakad a tündérektől, sőt árulónak tartják őt. Mesemátka legfontosabb tulajdonsága az, hogy valósággá tudja tenni az elképzelt dolgokat.
– A fantasy, illetve a romantasy kifejezetten népszerű műfajnak számít világszerte – mi a tapasztalata, itthon mennyire kedveltek ezek a műfajok?
– A fantasy ma megint egy nagyon közkedvelt műfaj, amiben nagy szerepe van az úgynevezett eszképizmusnak, azaz annak, hogy a művészet segítségével magunk mögött akarjuk hagyni a való világot.
Valójában azonban a fantasykben is magunkat keressük, ezért szerintem azok az igazán jó alkotások ebben a műfajban, amelyekben az olvasók otthonra tudnak lelni.
– Hogyan és mikor folytatódnak az Argilus krónikák?
– Az a szándékom, hogy folytassam az Argilus család krónikáját, de lehet, hogy a helyszín változik majd, és például Erdélyben játszódik majd a történet. Az Argilus krónikák második kötete már előkészület alatt áll.
Kapcsolódó cikkek:
