Harminc éve járja a világ legveszélyesebb helyeit David Nott brit sebész, aki Háborúk orvosa című könyvében bepillantást ad abba, hogy a háború vagy katasztrófa sújtotta országokban önkéntesként dolgozó orvosok milyen emberfeletti munkát végeznek. Egy céljuk van: hogy életeket mentsenek.
„Járom a világot, hogy keressem a bajt. Egyfajta szenvedély ez, valami rejtélyes erő vezet, aminek nehezen tudok ellenállni. Ez részben abban a vágyban gyökerezik, hogy sebészként segíthessek azokon, akiknek a legrosszabb jut mindabból, amit az emberiség juttathat nekik.”
„Másrészt annak a borzongató élménynek a vágyából, hogy olyan rettenetes helyeken, világunk olyan barátságtalan, szélsőséges zónáiban fordulhassak meg, ahol a legtöbb ember soha nem járt, és ahová soha nem is akar eljutni” – írja „másik életéről” a Háborúk orvosa című könyvében David Nott. A brit sebész hazája elismert orvosa, aki londoni kórházakban fogadja betegeit, évente néhány hétre azonban elhagyja a brit fővárost, hogy a világ legveszélyesebb helyein mentsen életeket.
A sebészek Indiana Jones-aként emlegetett orvos 1993-ban kezdett háború és katasztrófa sújtotta övezetekben dolgozni, miután a televízióban látott egy megrázó felvételt a boszniai összecsapásokról. Az elmúlt harminc évben mindenhol járt, ahol harcok dúltak a hatalomért vagy a túlélésért – megfordult többek között Szíriában, Líbiában, Boszniában, Irakban, Haitin, Afganisztánban, Észak-Jemenben, Sierra Leonéban, a Gázai övezetben és Csádban is. Ott volt az ostrom alatt álló Szarajevóban, ahol még akkor is tizenhat éves betege életét próbálta megmenteni, amikor találat érte a kórházat. Végzett császármetszést Kabulban, kimentett Haitiről egy súlyosan sérült, árva kislányt. A szudáni határ közelében fekvő város, Adré kis kórházában nap mint nap páciensek tömegeit látta el, akik a pokoli hőségben több tíz kilométert gyalogoltak az orvosi segítségért, és többször fogadott olyan pácienseket, akik a szír bombagyárosok miatt szenvedtek súlyos sérüléseket.
Az olvasmányos kötetben egymást érik a beszámolók a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekről, és olykor egészen részletes leírásokat is találunk a műtéti beavatkozásokról.
– ám David Nott nem csupán a betegségeket és a sérüléseket látja, mélyen megérintik őt az emberi sorsok is. Megtudhatjuk, milyen mindennapos küzdelmeket folytatnak a háborús zónákban élők: hogyan próbáltak aludni éjszakánként a szarajevóiak az ostrom alatt álló, lövésektől hangos városban, milyen eszközzel húzták maguk után minden ingóságukat azok a kongóiak, akik megpróbálták biztonságosabb helyre juttatni szeretteiket, és miként próbáltak élelmiszerhez jutni az aleppóiak, dacolva az életveszéllyel.
Mindeközben a szerzőt is megismerhetjük.
Kiderül, hogyan lett a nagyszüleivel Wales-ben élő kisfiúból magányos, ám a repülésért rajongó tizenéves, majd sikeres sebész, aki szenvedélyéről, a repülésről soha nem mondott le, így a kórházakban és a világ háborús zónáiban végzett munkája mellett tíz éven át volt másodállásban pilóta.
Annak is tanúi lehetünk, hogyan ébredt rá arra, mivel segíthet még többet a háborús zónákban élőknek. Egy líbiai küldetésen Nottnak feltűnt, hogy sem az ottani egészségügyi dolgozóknak, sem az Európából és Amerikából érkezett önkéntes orvosoknak nincs gyakorlatuk a súlyos háborús sérülések ellátásában, ezért hamarosan orvosok és orvostanhallgatók tucatjait képezte ki erre a speciális, embert próbáló feladatra.
A Háborúk orvosa nem könnyű olvasmány, de nem is akar az lenni – tisztelgés viszont olyan emberek előtt, akik biztonságos életüket hátrahagyva a háború borzalmaitól szenvedő emberek tömegeinek nyújtanak segítséget.
Nyitókép forrása: https://www.bbc.com/news/world-europe-61195923
Kapcsolódó cikkek:
