Ikon. Popsztár. Jelenség. A country világában kezdte tiniként, majd a pop irányába mozdult. Taylor Swift a világ szeme előtt nőtte ki magát azzá a világsztárrá, aki tizennégy Grammyt zsebelt be, az Eras turnénak köszönhetően milliárdossá vált, a Time magazin pedig az év emberének választotta 2023-ban.

„Jó oka van annak, hogy számos egyetemi kurzus foglalkozik Taylor Swifttel és a zenéjével, és annak, miért érinti meg munkássága ennyi idő után is a swiftie-k generációit. Dalai a történetmesélés mesterkurzusai, amelyek megörökítik a felnőttéválás és az önkeresés legszebb és legborzalmasabb pillanatait.”

Hatalmas rajongótábora mellett Taylor Swiftnek persze bőven akadnak kritikusai is. Az egyik bűn, amit rengetegszer felrónak neki, hogy mennyit randizott, és hogy minden exéről ír egy halom számot, akkor is, ha a kapcsolat tíz percig sem tartott.

Persze az igazi swiftiek tudják, hogy távolról sem ez a helyzet – Swift zseniális dalszerző, és a számok szövegében a valós tapasztalatok kitalált elemekkel keverednek. Egyik leghíresebb korai kislemeze, a „You Belong With Me” elejét egy véletlenül elkapott telefonbeszélgetés ihlette, aminek során egy ismerőse a barátnőjével veszekedett.

Annie Zaleski: Taylor Swift – Dalról dalra (2024)

Annie Zaleski Dalról dalra című kötete sorra veszi Taylor tizenegy megjelent albumát, beleértve az újra felvett „Taylor’s Version”-lemezeken először megjelent extrákat is. Az érák híresen különbözőek, mindegyiknek megvan a maga érzésvilága és hangulata, ami csak bizonyítja, hogy Swift mennyire sokoldalú előadó. A Fearless romantikus country-pop dallamaitól a Reputation dübörgő goth-punk ritmusain át, a Tortured Poets Department melankolikus hangulatáig, minden album egy külön világ. Egy-egy éra kezdetén kapunk egy kis bevezetőt, ami ízelítőt ad a domináns hangzásból és a számokban keveredő műfajokból, valamint kontextusba helyezi az adott albumot.

A tizenegy album minden száma külön bejegyzést kap. Ezek betekintést nyújtanak a szövegek mögé, a leghíresebb kislemezektől a már majdhogynem feledésbe merült kincsekig. Zaleski nagyrészt korábbi interjúkra és nyilatkozatokra támaszkodik a puszta pletykák helyett. Ennek köszönhetően, a dalok alatt található elemzések tele vannak érdekességekkel, de nem mennek át összeesküvés-elméletek gyártásába.

Természetesen megemlít népszerű feltételezéseket, mint például, hogy az azóta szakítós himnusszá vált „All Too Well” 10 perces változatát Jake Gyllenhaallal való 2010-es kapcsolata inspirálta.

De a szerző világossá teszi, hogy ezt sem az énekes, sem Gyllenhaall nem erősítette meg, így ez nem több, mint puszta spekuláció, ami olyan nagy publicitást kapott, hogy sokan már tényként kezelik.

Ez már csak azért is szimpatikus hozzáállás, mert Taylor egy híressé vált interjúszegmensben mesélte, hogy miután ritkán beszél a magánéletéről, a média feljogosítva érzi magát arra, hogy csak kitaláljanak róla mindenfélét, legyen szó arról, hogy épp kivel jár, vagy hogy melyik dala kiről szól.

A valós tapasztalatokon alapuló részletek kiemelésén felül betekintést nyerünk a színfalak mögé is – a rövid összefoglalók rendre említést tesznek az énekes társszerzőiről, producereiről, és a stábról, ami szakmai útját egyengette, és segített megalkotni azokat a slágereket, amiket ma is dúdolunk.

Tizenegy albumon túl, Taylor hatása a popkultúrára tagadhatatlan.

Tele képekkel és érdekességekkel, Annie Zaleski könyve átfogó képet ad Swift munkásságáról, albumról albumra, éráról érára, dalról dalra. A végeredmény pedig egy remek kis kötet, ami bizonyosan minden swiftie könyvespolcának éke lesz.


Kapcsolódó cikkek: