A japán irodalom minőségét jó ideje nem kell bizonygatni, milliós világsikerek mutatják annak népszerűségét, az olyan kiválóságok, mint Haruki Murakami vagy az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Óe Kenzaburó pedig csak azt a csúcsot jelentik, amit minden irodalomrajongónak illik ismernie, ám alattuk megannyi jellemző vagy épp meglepő téma, valamint különleges érzékenységgel és stílusérzékkel bíró szerző gyülekezik. Ezek az írók olyan ezerszínű világot teremtenek, melynek ugyanakkor már egyetlen mondatából is tökéletesen megállapítható, hogy a felkelő nap országában járunk, hiszen a japán irodalom ízvilága összetéveszthetetlen. Íme öt kortárs példa.
Isida Só: Macskát receptre
Megható és bájos történet az emberi lélek gyógyulásáról, a magányról és a macskák varázslatos erejéről. Murakami és a Kurblimadár krónikái óta tudjuk, hogy a macskák különleges helyet foglalnak el a japán folklórban, nem egy és nem két japán szerző írta már le őket megváltóként saját művében, Só azonban némileg más utat választ. A Macskát receptre ugyanis kevésbé használja a mágikus realizmus eszköztárát, mint amennyire témája és címe ígérné, sőt: egész hétköznapi módon mesél a stresszes életmód káros hatásairól, a kiégés fenyegető réméről és arról, hogyan találhatunk vigaszt a legváratlanabb helyeken és életünk legváratlanabb szereplőitől. Humorral átitatott, szívmelengető történet.
Murata Szajaka: Keiko vegyesboltja
Keiko Furukura a harmincas évei végén jár, kortársai már mind férjhez mentek, a társadalmi elvárásoknak megfelelő életet élnek, ő azonban nem kér ebből, és tökéletesen elégedett azzal, hogy egy kis tokiói élelmiszerbolt alkalmazottjaként dolgozik. Különcségével és szerethetőségével egy személyben testesíti meg a modern társadalom konformitásra épülő normái ellen lázadó hangot. Szajaka minimalista prózája meglepően éles társadalomkritikát fogalmaz meg arról, hogy mit is jelent az egyéni boldogság keresése a társadalmi elvárásokkal szemben, és hogyan lehetséges ellenállni a saját közegünk akaratának, mely minden áron a maga képére akar formálni bennünket. A végső kérdés tehát: valóban boldogság-e, ha másoknak igyekszünk megfelelni saját vágyainkkal szemben?
Macuie Maszasi: A vulkán lábánál
Ha létezik – jó értelemben vett – tipikus japán regény, Maszasi írása kétségkívül ezek közé tartozik. Murai Sunszuke professzor és a tervezőirodájához frissen felvett Toru a természetbe visszavonulva, együtt dolgozik a Kortárs Nemzeti Könyvtár tervein, miközben hosszadalmas beszélgetéseket folytatnak életükről és tapasztalataikról, melyekből leginkább veszteségeik és újrakezdési lehetőségeik képe rajzolódik ki. Mély érzelmekkel teli, némileg melankolikus, természeti képekkel sűrűn átszőtt meditatív regény mester és tanítvány kapcsolatáról, múlt és jelen összefonódásairól, a hagyományok és a modernitás találkozásáról, Japán lenyűgöző természeti adottságairól és arról, hogy mi történik, ha jól ismert, otthonos világunk elkezd darabjaira hullani.
Yoko Tawada: Tokió utolsó gyermekei
Egy biztos: a Tawada által életre keltett világban nem akarunk élni. Japánt egy ismeretlen katasztrófa sújtotta, az ország elszigetelődött, a technológia hanyatlik, a társadalom pedig különös átalakuláson megy keresztül: az idősek tovább élnek, míg az új generációnak a gyermekáldás is nehézkes. A szerző szikár prózája ebben a mélyen allegorikus történetben elemi erővel hat – az alapszituáció szürrealitása a nyelv, az identitás és a világ örökös változásának kapcsolatát kutatja, miközben nem fél feltenni érzékeny kérdéseket az öregedésről, az emlékekhez való ragaszkodásról és arról, hogy az idősek tapasztalata miként terelhetné ki a fényre a tévúton járó emberiséget. Tawada filozofikus válasza messze nem megnyugtató, ugyanakkor tökéletesen relevánsan hat, ha valaki figyelemmel kíséri a nagyvilág napi híreit.
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt elbúcsúzunk
A szerző immáron negyedik kötetével tér vissza az irodalomrajongók körében kultikussá vált Funiculi Funicula nevű kávézóba, mely az időutazás különleges élményét kínálja egy jó fekete mellé. A kérdés pedig tulajdonképpen még mindig a régi, és még mindig izgalmas: kit látogatnál meg, ha lehetőséged lenne visszautazni az időben? Elszalasztott lehetőség, meg nem élt álmok, megváltoztatott döntések, avagy egyszerűen csak a mi-lett-volna-ha problémaköre, ami ennyi színes történet után a szereplők egyéni sorsán keresztül még mindig tud újat mutatni, és számos lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy egy elkoptatott popkulturális toposz felhasználásával kutassa fel a mágikus realizmus új lehetőségeit.
Kapcsolódó cikkek:
