A jól működő kapcsolat nem a szerencsén múlik. A titok a figyelemben, az érzelmi rugalmasságban és abban rejlik, hogy ugyanabba az irányba nézünk – hogy nem egymás ellen, hanem egymásért beszélünk. Julie Menanno párterapeuta könyve, a Biztonságos kötődés azoknak szól, akik nemcsak szeretnének kötődni, hanem megtanulnák, hogyan kell azt jól csinálni. Akik készek belenézni a saját történetükbe, hogy ne minden mondatban ugyanaz a régi sérülés szólaljon meg újra. Mert van, hogy a szeretet nem megkopik – csak nem talál utat a régi mintázatok, sérülések és védekezések között.
A kötődés nem költői fogalom. Testi emlék, izomreakció, tanult reflex.
A szív szaporábban ver, a pulzus megugrik, a gyomor görcsbe rándul – a párunk csak egy pillanatra néz félre, vagy nem válaszol azonnal –, és máris beindulnak azok a mélyen rögzült mintázatok, amelyekben sokszor nem is saját közös történetünket játsszuk, hanem egy gyerekkorból hozott, jól bevett forgatókönyvet.
Julie Menanno könyve éppen ezzel az alapállítással dolgozik: a kapcsolati dinamika nem a jelenben születik, hanem a múltban, és ha nem értjük meg, hogyan formálódtunk, nem fogjuk érteni azt sem, miért csúszunk bele újra és újra ugyanabba a helyzetbe – még akkor is, ha a partner neve már más. Megértés nélkül pedig a változás is elérhetetlen marad.
A Biztonságos kötődés nem egyszerű pszichológianépszerűsítés, sokkal inkább egy szelíd, ugyanakkor világos útmutató, a kötődéselmélet fordítása hétköznapi nyelvre.
Menanno gyakorló párterapeuta, aki a több, mint egymillió követővel rendelkező Instagram-oldalán, podcast-adásaiban és terápiás rendelőjében is egy dolgot sulykol: a konfliktusok nem a kapcsolat gyenge láncszemei, hanem érzékeny csomópontjai – jelzések, amelyeket megtanulhatunk a javunkra fordítani. „Hasznos lehet, ha meg tudunk egyezni abban a partnerrel, hogy nem kell mindenben egyetértenünk” – írja. A lényeg az, hogy egymás mellett biztonságban érezzük magunkat.
A Biztonságos kötődés valódi tétje az, hogy képesek vagyunk-e meglátni, mi van a másik szavai mögött.
Hogy felismerjük: a „miért nem figyelsz?” kérdés valójában annyit jelent, „ugye még számítok?”. A könyv abban segít, hogy mintáinkat, félelmeinket, elvárásainkat és szükségleteinket felismerve és tudatosítva, felelősséget vállaljuk. Magunkért. A reakcióinkért. A kapcsolatunk alakulásáért.
Az író szerint a biztonságos kötődés nem adottság, hanem gyakorlás kérdése. Egyfajta mentális állóképesség: képesnek lenni megmutatni a sebezhetőségünket, és elbírni a másikét. „A közelség elégedettséget kelt bennünk, márpedig az az ember, aki elégedett önmagával és az életével, sikeresebb a kapcsolatai terén, és általánosságban is nagyobb teljesítményre képes” – állítja Menanno. Mert minél közelebb kerülünk a valódi önmagunkhoz, annál nagyobb teret tudunk adni a másikénak is.
A könyv ereje abban rejlik, hogy képes egyszerre elméleti és gyakorlatias lenni. Nem ad kész recepteket, de kapunk néhány alapanyagot, amiből mindenki a saját kapcsolatára szabott fogást főzhet.
Illusztrációkkal, kérdéssorokkal és konkrét mondatokkal tanít meg újra beszélni – de még inkább újra hallgatni. Néha elég egy másként feltett kérdés, egy tudatosabb válasz, egy csipetnyivel több figyelem – és elindul valami új a régi helyett.
Ha pedig egyszer belekóstolunk a kapcsolódás érzésébe, és rákapunk az érettebb kommunikáció ízére, onnantól már nem egymás ellen, hanem egymásért tudunk beszélni.
Kapcsolódó cikkek:
