• Kossuth-díjas regény-, újság- és forgatókönyvíró, novellista, az 1945 utáni magyar prózairodalom egyik legfontosabb szerzője. Híres ifjúsági regényeiről is, a legismertebbek ezek közül a Csutak-sorozat könyvei (1956-68).
  • Munkáiról már a kezdetek kezdetén elismerően nyilatkoztak pályatársai. A kor egyik legjelentősebb műkritikusa, Schöpflin Aladár egy helyen így méltatta az induló szerzőt: „Kézirata is félreérthetetlenül magán viseli a tehetség bélyegét. Előadásmódjában van szín, és a képei sokszor frappánsan, újszerűen hatnak.”
  • Újságíró édesapja vezette be a kávéházak, presszók, sportpályák és mozik világába, a hétköznapi emberek közösségi életének fontos színtereire, amik későbbi írásainak is fontos helyszínei lettek. Apjával nem volt jó a kapcsolata, de elismerte, hogy íróként rengeteget tanult tőle.
  • Már 19 éves korában jelentek meg rövidebb írásai, a háború után pedig az Újhold című lap köré szerveződő írók egyike lett. Számtalan kortársához hasonlóan 1947 és 1957 között szinte egyáltalán nem publikálhatott, ez idő alatt a rádióban dolgozott dramaturgként. A kényszerű hallgatás éveit Előadók, társszerzők című novelláskötetében dolgozta fel. A könyv csak 1970-ben jelenhetett meg.