A kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító és klasszika-filológus Budapesten született.
Szülei révén már kisgyermekkorától kezdve személyes ismeretségben állt a Nyugat folyóirat első nemzedékének szerzőivel. Devecseri Gábor barátai közé tartozott többek között Karinthy Gábor, Karinthy Ferenc, Benedek András és Somlyó György is.
Már fiatalon költőnek készült, 1932-ben küldte el a verseit Babits Mihálynak, ám a szerkesztő akkor még nem hozta le azokat a Nyugatban, azonban 1936-ban az első önálló kötete mégis a Nyugat Kiadó gondozásában jelent meg A mulatságos ember címmel.
Egyetemi szakválasztását műfordítói ambíciói határozták meg. 1938-ban még diákként lefordította Catullus összes verseit. 1939-ben görög-latin szakos diplomát szerzett, ezután rendre jelentek meg Platón, Hérodotosz fordításai. 1947-ben elérkezett pályája egyik legnagyobb állomásához, az Odüsszeia lefordításához, amely mind a mai napig a hazai irodalom kanonikus változatának számít, majd 1952-ben magyarra ültette az Iliászt is.
Devecseri Gábor a közel 180 műfordításának köszönhetően tulajdonképpen az antikvitás irodalmának magyar hangjaként vált ismertté. 1970-ben rákkal diagnosztizálták, utolsó hónapjait a Kútvölgyi úti kórházban töltötte, ám még ebben az időszakban is rendre dolgozott fordításokon. 1971-ben hunyt el.
