• Kossuth-díjas költő, író, műfordító, drámaíró, irodalomtudós és filozófus. 16 évesen került kapcsolatba Kosztolányi Dezsővel és Babits Mihállyal, és mindössze 19 éves volt, amikor a Nyugat közölte Hajnal című versét.
  • Egész életében apolitikus volt. 1950-ben tiltólistára került, mert nem volt hajlandó propagandaköltővé válni. Az Írószövetség a kommunista eszmék iránt elkötelezett tagjai a „formalista” jelzőt aggatták rá, és nemkívánatosnak kiáltották ki. 1956-ig csak gyerekversei jelenhettek meg, és könyvtárosi állásából is elbocsátották. Ebben a hat évben Kodály Zoltán támogatta a költőt, aki már ekkor megzenésítette több versét is. Weöres Sándor ebben az időszakban írta azokat a költeményeit, amik 1956-ban A hallgatás tornya című kötetének gerincét képezték.
  • 1958-ban Tőkei Ferenc prózafordítása alapján elkészítette a Tao Te King műfordítását. Lao-ce filozófiai munkájának Weöres Sándor előtt és után is készültek ugyan fordításai, mégis a mai napig az ő verziója a legnépszerűbb. A szerző egész életében érdeklődött a távol-keleti kultúrák és filozófiák iránt, feleségével 1959-ben Kínába is elutaztak.
  • 1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, aminek teljes pénzjutalmát arra szánta, hogy megalapítsa a fiatal költőket támogató Pásztor Béla-díjat.