• Ír költő, író, drámaíró, az abszurd műfajának fontos képviselője. A Brit Nemzeti Színház közvéleménykutatásán Godot-ra várva (1949) című darabját a 20. század legfontosabb angol nyelvű színpadi művének választották, annak ellenére, hogy Beckett – legtöbb művéhez hasonlóan – eredetileg francia nyelven írta, és csak később fordította le angolra.
  • A 30-as években Párizsban telepedett le, és fontos tagja lett a városban élő művészek közösségének. Itt kötött szoros barátságot James Joyce-szal is. Kapcsolatuk később valamelyest elhidegült, miután Beckett visszautasította Joyce lánya, Lucia romantikus közeledését.
  • A német megszállás idején futárként segítette a francia ellenálló csapatokat. Miután Párizsból menekülnie kellett, a hegyekben bujkáló gerillák számára raktározott fegyvereket vidéki otthonában. Ezért később több kitüntetést is kapott a francia államtól.
  • Művészetét a folyamatos a kísérletezés jellemzi, prózai és színpadi műveiben is mereven elutasította a hagyományos formákat. Amikor 1969-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, ő távol maradt az átadóceremóniától, az elismeréssel járó pénzjutalmat pedig anyagi bizonytalanságban élő művészek között osztotta szét.