• Illés Gyula néven született regény-, esszé-, dráma- és újságíró, költő, a Nyugat második nemzedékének meghatározó tagja. Korai versei még az avantgárd hatása alatt születtek, később azonban költeményeiben és prózájában is a realizmus felé fordult.
  • Egyetemista korában, a Horthy-korszakban illegális baloldali tevékenysége miatt körözést adtak ki ellene, ezért Berlinbe, majd Luxemburgba szökött, útépítőként és vasöntödei munkásként kereste a kenyerét. Később Párizsban telepedett le, beiratkozott a Sorbonne-ra, számos francia nyelven írt verset publikált és megismerkedett a szürrealista mozgalom képviselőivel. Életre szóló barátságot kötött André Bretonnal és Tristan Tzarával is.
  • Önéletrajzi elemeket is tartalmazó, szépirodalmi igényességgel megírt szociográfiája, a Puszták népe (1936) a szegényparasztok életének érzékeny bemutatása. Illyés többek között ezzel a művel szeretett volna hozzájárulni a magyar nemzeti irodalom kialakításához.
  • Egyik leghíresebb verse az Egy mondat a zsarnokságról, ami eredetileg 1950-ben született, országos ismertségre azonban az 1956-os forradalom alatt – röpiratokon terjedve – tett szert. Bár Illyést a kommunizmus évtizedei alatt háromszor is kitüntették Kossuth-díjjal, a vers egyetlen kötetében sem jelenhetett meg a Kádár-korszakban.