• Magyar regény-, esszé-, dráma- és újságíró, műfordító, a 20. századi magyar prózairodalom kiemelkedő jelentőségű alakja, a Gyász (1935) és az Iszony (1947) című regények, valamint a Villámfénynél (1936) című dráma szerzője.
  • Eleinte bölcsésznek készült, de hamarosan átjelentkezett az orvosi karra, itt szerzett diplomát. Később dolgozott fogorvosként és iskolaorvosként is.
  • 1925-ben beküldte egy korai – Horváthné meghal című – novelláját a Nyugat pályázatára, amivel díjat nyert, és bekerült a magyar irodalmi élet fősodrába. Babits Mihály társszerkesztőnek is hívta a laphoz, néhány évvel később azonban személyes és politikai nézeteltérései támadtak Babitscsal: például kiállt a népi író Kodolányi János mellett, illetve nem volt hajlandó tanulmányt írni Babits feleségéről, Török Sophie-ról. Németh László szakított a Nyugattal, és saját lapot indított Tanú címmel, amit egymaga írt és szerkesztett.
  • Egész életében próbálta távol tartani magát a politikai táboroktól, ezért – főleg a II. világháború után és az 50-es években – csak ritkán publikálhatott. Égető Eszter (1948) című regénye már a nyomdában volt, amikor betiltották a forgalomba kerülését. A könyv végül csak 1956-ban jelenhetett meg.