Az amerikai író és aktivista az alabamai Tuscumbiában született. Tizenkilenc hónapos korában egy súlyos betegség következtében elveszítette látását és hallását. A külvilággal nehezen tudott kapcsolatot teremteni, mígnem Alexander Graham Bell segítségével megismerte Anne Sullivant, aki később tanítója és barátja lett.
Sullivan különleges módszerekkel tanította kommunikálni a fiatal Kellert: hideg vizet öntött a lány egyik tenyerébe, miközben a másikba a „víz” szót írta. A fiatal Helen ekkor értette meg először a szavak jelentését. Ettől kezdve rendkívüli tudásvágy hajtotta arra, hogy mindent megismerjen és kifejezhesse magát a Braille-írás segítségével.
Ő volt az első olyan siketvak ember, aki egyetemi diplomát szerzett. Később világhírű íróvá és előadóvá vált, számos országban tartott beszédeket, miközben a fogyatékkal élők, a nők és a munkások jogaiért is rendre felszólalt. Barátait az illatukról ismerte fel, Mark Twaint például a jellegzetes szivarfüsttel átitatott ruhái alapján azonosította be.
Élete során tizenkét könyvet és számos cikket írt. Beutazta a világot, jótékonysági ügyeket támogatott, és emberek millióinak adott reményt történetével. Helen Keller 1968-ban hunyt el Connecticutban található otthonában.
