• Nobel-díjas ír költő, drámaíró és politikus, az ír nemzeti irodalom felemelkedésének egyik élharcosa. Költészetében szakított a viktoriánus irodalom kötött formáival, és a szabadvers felé fordult, témáit pedig főleg az ír folklórból és a kelta mondahagyományból merítette. Legismertebb versei az Innisfree (1893), A második eljövetel (1920), a Léda és a hattyú (1923), valamint a Hajózás Byzantiumba (1928).
  • Részt vett az Abbey Theatre megalapításában, ami ma már Ír Nemzeti Színházként működik Dublinban. A színház az angol kultúra teljhatalmának ellenpontozásaként olyan drámaíróknak és színházi rendezőknek adott teret, akik így nagyban hozzájárulhattak az ír kulturális hagyomány újrafelfedezéséhez.
  • Vonzotta a spiritualizmus, a szellemek és a tündérek világa, érdeklődése a miszticizmus iránt rengeteg művében tetten érhető. Tagja volt több paranormális jelenségeket kutató társaságnak is.
  • 33 éves korában találkozott az ír politikai foglyok szabadon engedéséért küzdő aktivistával, Maud Gonne-nal, akinek azonnal a hatása alá került. Yeats 10 év alatt legalább négyszer kérte meg a nő kezét, aki minden alkalommal visszautasította a szerzőt. Gonne Yeats számtalan versének és színdarabjának lett a múzsája.