- Író, költő, szerkesztő, műfordító és kritikus, a 20. századi magyar líra meghatározó egyénisége. Neve elválaszthatatlan a Nyugat című irodalmi laptól, aminek indulásától munkatársa, majd tulajdonos-főszerkesztője volt, és ami az ő halálával szűnt meg.
- Egyik fő műve Dante Isteni színjátékának fordítása volt, amely három részletben jelent meg 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben. Bár Dante XIV. századi mesterművének korábban is született magyar fordítása, végül csak Babits munkája állta ki az idő próbáját.
- Rövid ideig viszonya volt Ady özvegyével, Boncza Bertával. Alig egy évvel később pedig bevallotta titkárának és lakótársának, Szabó Lőrincnek, hogy az ő menyasszonyához, Tanner Ilonához vonzódik. A vonzalom kölcsönös volt, így Szabó Lőrinc beleegyezésével 1921 januárjában Babits és (a Török Sophie álnéven író) Tanner összeházasodtak.
- 1934 decemberében a rádióban tartott előadást, és a felvétel közben többeknek feltűnt, hogy a költő nehezen veszi a levegőt. A pontos diagnózisra még közel három évet kellett várnia, csak ekkor derült ki, hogy gégerákja van. Hosszas kezelései alatt többször is elveszítette beszédkészségét, ilyenkor „Beszélgetőfüzetein” keresztül kommunikált a külvilággal (ezek két kötetben, 1980-ban meg is jelentek). Betegsége végül 1941-ben, 57 éves korában győzte le.
124 éve született Szabó Lőrinc
Első verseit maga vitte el személyesen a Nyugat szerkesztőségébe, ahol megmutatta őket későbbi mesterének, Babitsnak. A költőóriás bizalmába fogadta, barátság alakult ki kettejük között. 1920-tól másfél évig alkalmi műfordításokból élt, többek között részt vett Baudelaire A Romlás virágai című kötetének lefordításában mestere és Tóth Árpád társaságában.