• Költő, műfordító, a 19. század magyar lírájának meghatározó szerzője. Legismertebb műve a Toldi-trilógia, de balladái, valamint a Ferenc Józsefet kritizáló A walesi bárdok (1863) is kiemelkedő jelentőségűek. Fontosak Shakespeare-fordításai is: a János király, a Hamlet és a Szentivánéji álom több mint egy évszázadon át az ő tolmácsolásában került a magyar színpadokra.
  • Tizenkilenc évesen abbahagyta tanulmányait. Debrecenben színésznek állt, de néhány mellékszerep és csalódás után be kellett látnia, hogy nincs tehetsége ehhez a mesterséghez. Tévelygésére évtizedekkel később önkritikusan utalt vissza önéletrajzi elemeket is felvonultató, Bolond Istók (1850, 1878) című verses regényében. Az előadóművészet nem minden formája állt azonban távol tőle: nagyszerűen gitározott, több dalt is szerzett ezen a hangszeren.
  • 1847-ben szoros barátságot kötött Petőfi Sándorral, aki az után vette fel Arannyal a kapcsolatot, hogy a Toldi megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát. A következő két évben, Petőfi haláláig számtalan levelet váltottak egymással. Arany kiegyensúlyozott, nyugodt természete jól ellensúlyozta a fiatalabb Petőfi forradalmi lelkesedését.
  • Arany Jánost 2017-ben, születésének 200. évfordulóján Montgomery városa posztumusz díszpolgárává avatta. Az ehhez kapcsolódó ünnepségen a walesi város polgármestere elmondta, hogy Aranynak köszönhetően az ötszáz bárd meggyilkolásáról szóló történetet valószínűleg többen ismerik Magyarországon, mint Walesben.