• Német költő, drámaíró, esztéta és orvos, a német irodalom történetének egyik legfontosabb alakja, Goethével együtt a weimari klasszikusok vezéregyénisége. Szinte minden irodalmi műfajban alkotott, legismertebb művei az Ármány és szerelem (1784), a Don Carlos (1787) és a Tell Vilmos (1804) című drámák, valamint Az örömhöz (1785) című vers.
  • Apja katonaorvos volt, Schiller maga is a stuttgarti hadiakadémián tanult jogot és orvostudományt. A hadsereg testi-lelki megpróbáltatásait nehezen viselte, és első drámája, A haramiák (1782) nagy sikerű bemutatója után gyakorlatilag megszökött a seregből.
  • Költői nyelvét a magas fokú zeneiség jellemzi, így nem csoda, hogy számos művét dolgozták fel zeneszerzők: szinte minden darabjából készült opera, Az örömhöz című versének pedig tucatnyi zenés átirata született. A legismertebb ezek közül Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tétele, az Örömóda, ami az Európai Unió hivatalos himnusza is egyben.
  • Egész életében betegségek gyengítették a szervezetét, 45 évesen halt meg. A közvélemény sokáig úgy hitte, hogy tüdőbaj végzett vele, modern orvosi vizsgálatok azonban a szerző néhány megmaradt hajtincsének segítségével megállapították, hogy halálának közvetlen oka ólommérgezés volt. A mérgező anyag a szobáját borító tapétából került Schiller szervezetébe.