A Kossuth- és József Attila-díjas író Budapesten született, gyermekéveit azonban a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán töltötte, ahol első ízben találkozott a mesemondás hagyományával. Elmondása szerint sosem állt közel hozzá az Andersen- és Grimm féle műmesék világa, inkább a magyar népmesék és népi mondák hatották rá.
1954-ben felvételt nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarára, ahol újságíró szakon kezdte meg a tanulmányait. Első meséjét huszonévesen írta. Legismertebb művei között tartjuk számon az 1973-ban megjelent Hétfejű Tündért, az 1981-es Szegény Dzsoni és Árnika című meseregény, valamint az 1985-ben megjelent Négyszögletű Kerek Erdőt.
Írói stílusára jellemző a vizualitásban erős, ugyanakkor leleményes szövegalkotás, valamint az ironikus és humoros hangnem. Számtalanszor hivatkozott arra, hogy az ihletet a gyermekek fantáziájából, nyelvi bakugrásaiból merítette; a „Mikkamakka” név például akkor született meg az író számára, amikor lánya nem tudta kimondani, hogy: „Miska macska”.
Ahogy egykor fogalmazott: sosem gondolt arra, hogy az adott műve gyerekeknek szól-e vagy éppen felnőtteknek. „Tőlem változhat a világ, én csak ugyanazokat a dolgokat tudom megírni.” Vallotta továbbá, hogy a jó meséhez „a lélek derűje szükségeltetik.” A nagy meseíró 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
