Az ember már akkor is mesélt, amikor írásbeliség még nem is létezett. A mesék kezdetben nem a gyerekek szórakoztatására születtek, inkább a felnőttek közösségének összetartása volt a funkciójuk. Később pedig néhány közösség le is jegyezte azokat a legendákat, amelyek társadalmuk alapjait képezték. Az évszázadok során aztán a felnőttek fokozatosan eltávolodtak a mesék világától, így attól is, hogy megértsék, mit üzennek nekik ezek a történetek. A történetek, amiket ma mesének hívunk, legtöbbször már kifejezetten a gyerekekhez szólnak, végkifejletük általában pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül bennük.

De nem szabad elfelejtenünk, hogy a mese több, mint egy sztori, amit lefekvés előtt elmondunk a gyerekeknek. Ezek a történetek keretet adnak a világhoz, megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, és képesek a legreménytelenebb helyzeteken is átlendíteni bennünket. Ezért fontos, hogy visszataláljunk a mesékhez, akkor is, ha azt hisszük, hogy már kinőttünk belőlük.

Karácsonyi könyvválogatásunkban olyan klasszikus meséket gyűjtöttünk össze, amelyek még ma is képesek megszólítani a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt.


Grimm Testvérek: Grimm testvérek összegyűjtött meséi

A békakirályfi, Csipkerózsika, Hamupipőke, Hófehérke, valamint Jancsi és Juliska történetei több mint másfél évszázada színezik ki és töltik meg varázslattal a gyerekek estéit, akár mesekönyvekben olvassák, akár szüleik tolmácsolásában vagy átköltésében hallják őket. A kötetben ezek az örökzöld mesék számos kevésbé ismert társukkal együtt, Benedek Elek csodálatos fordításában sorakoznak fel a gyerekek következő generációi számára.


Boldizsár Ildikó – Paál Zsuzsanna: A tizenhárom hattyú

Felnőtt fejjel újraolvasva azokat a történeteket, amelyeken felnőttünk, sokszor kaphatjuk rajta magunkat, hogy a gyerekkorhoz, a mesével való első találkozásunkhoz kötődő élmények rabul ejtenek minket. Így előfordul, hogy a történet valódi mélysége, szimbólumrendszere elkerüli a figyelmünket. Az ismert meseterapeuta, Boldizsár Ildikó A tizenhárom hattyú című népmese újrafelfedezésének kacskaringós útjára vezet bennünket, de egyetlen pillanatra sem engedi el a kezünket. Magyarázatából megismerjük a különböző szövegverziók különbségeit és rejtett kincseit is.


Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Lázár Ervint utánozhatatlan nyelvi leleménnyel írt történetei teszik a 20. századi magyar meseirodalom halhatatlan klasszikusává. Gördülékeny nyelvhasználatának és pergő párbeszédeinek köszönhetően A Hétfejű Tündér című kötet rövid állatmeséit olvasni és felolvasni is felejthetetlen élmény. Az Aiszóposz és La Fontaine által életre hívott állatmesei hagyományba illeszkedő, szívhez szóló tanulságokban és gyönyörű fordulatokban gazdag történetek a szerző sajátos, senki mással össze nem téveszthető humorától válnak igazán különlegessé.


Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr

Pom Pom alakját talán senkinek nem kell bemutatni, annak ellenére, hogy igazán senki nem tudja, kicsoda/micsoda is ő valójában. Magyarország leghíresebb szőrpamacs-mesemondója most Gombóc Artúr tanulságos történetével várja a gyerekeket. A kötet megújult kiadásban, de továbbra is Sajdik Ferenc eredeti illusztrációival kiegészülve tolmácsolja Pom Pom egyik legnépszerűbb történetét, amelyet azok is örömmel forgathatnak, akik régóta ismerik a meseszövő szőrpamacsot, és azok is, akik csak most ismerkednek Csukás István varázslatos világával.