A család az emberiség történelmének hajnala óta minden közösség alapja. A gyermek a családjától sajátítja el a társas együttélés alapvető szabályait és tanulja meg értékelni a gondoskodás fontosságát. Ennek az egymásra utaltságnak köszönhetően azonban a családtagok közötti különbségek is felerősödnek, így azok a láthatatlan kötelékek, amik közé születünk, ugyanúgy képesek fojtogatni, mint gyengéden körülölelni bennünket.

A klasszikus családregényekben – mint John Galsworthy grandiózus Forsyte Sagája vagy Thomas Mann első regénye, A Buddenbrook ház – a családon belüli feszültségek forrásai leggyakrabban még a családon kívül zajló történelmi eseményekre adott eltérő válaszok voltak. A családtagok különböző habitusából fakadó konfliktusok pedig nem mélyreható elemzés, hanem drámai cselekedetek útján oldódtak fel.

Az utóbbi időben azonban több olyan könyv is napvilágot látott, amelyek újszerű megközelítésekkel szolgálnak a családon belül húzódó keszekusza erővonalak felfejtéséhez, és hathatós segítséget nyújtanak abban, hogy belássuk: mi mit rontunk el, és mit csinálunk jól, amikor a saját családunkkal érintkezünk. Univerzális recept persze erre sincs, vannak azonban olyan szerzők és olyan könyvek, amik segítségével talán rátapinthatunk azokra a családi problémákra, amiknek eddig a létezéséről sem tudtunk.


Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztián legújabb regénye a szerzőtől megszokott érzékenységgel és mesteri ügyességgel pengeti meg a húrként feszülő családi kötelékeket. Vera történetében mindannyian otthon érezhetjük magunkat, hiszen megértjük belőle, hogy az az egyedülálló közelség, ami a családunkhoz fűz bennünket, egyszerre lehet áldás és feszültségforrás, és sokszor csak rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk. A regény főhősének pedig ezt a döntést nagyon korán meg kell hoznia.


Karl Ove Knausgard: Halál

Mindannyiunk élete fikció, egy magunkról magunknak jól-rosszul elmesélt történet. A kortárs norvég irodalom legjelesebb képviselője ezt belátva fogott hozzá hatkötetes önéletrajzához, amelynek első része – nem kevés iróniával – a Halál címet kapta. A könyv a szerző gyermekkorának óhatatlan hézagokkal teli története, az apja halálával, és azon keresztül az apja életével való kíméletlen és őszinte szembenézés.


Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Vajon velünk születik a jóra való képesség, a szörnyeteggé válással való szembeszegülés lehetősége? És ha igen, miért dobja el valaki önként ezt a lehetőséget, míg mások kincsként őrzik a lelkükben? Hogyan válhat valaki egészséges felnőtté, ha egész gyermekkorában azt próbálta neki bebizonyítani a világ, hogy eredendően beteg? Péterfy-Novák Éva új könyve a család és a környezet az egyénre gyakorolt hatásairól szóló kérdések legnehezebbjeit szegezi nekünk.


Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

A családunkban minket ért traumák feldolgozásának lehetőségeiről már rengeteg könyv született. De mi történik akkor, ha egy látszólag boldog, támogató családban nőttünk fel, néha mégis úgy érezzük, mintha a sorsunk, a környezetünk, vagy akár a saját testünk ellenünk dolgozna? Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus könyvében arra mutat rá, hogy felmenőink élettörténete akkor is hatással lehet a miénkre, ha soha nem találkoztunk velük.


D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Önéletrajzi ihletésű regény – szoktuk mondani azokra a könyvekre, amelyektől nem választható el a szerző személyes tere. Az olyan szövegekre, amik nem működnek anélkül, hogy tudnánk: miközben olvasunk, egy kicsit leskelődhetünk is ebben a személyes térben. D. Tóth Kriszta azonban csavar egyet ezen az elképzelésen: nem a saját, hanem édesanyja életét beszéli el, méghozzá egyes szám első személyben, az ő szemén keresztül láttat egy már letűnt világot, és igen – egy kicsit saját magát is.