Mennyire határozza meg életünket a politika? Mennyire befolyásolja a mindennapjainkat az, hogy országunkban milyen politikai erő van hatalmon? Vajon többek, boldogabbak leszünk-e attól, ha sokat foglalkozunk a politikai játszmákkal, hatalmi kérdésekkel? Egy nemrégiben publikált felmérés alapján az emberek boldogságát nem a politika határozza meg. A világ legrégebb óta tartó boldogságkutatása szerint az elégedettség valódi fokmérője az, hogy milyen emberi kapcsolataink vannak, hogy milyen viszonyt ápolunk családtagjainkkal, barátainkkal, kollégáinkkal. A tanulmány szerint a politika vajmi kevéssé szól bele abba, hogy mit érzünk a hétköznapokban. És mégis: egy nemzet, egy ország, egy nép boldogsága nagyban függ attól, hogy mennyire ismeri történelmét, mennyire nézett szembe a régmúlt és a közelmúlt történéseivel, hibáival, bűneivel, hőseivel és hőstetteivel. Nem megkerülhető, hogy pontosan ismerjük történelmünket, nemcsak abból a szempontból, hogy kik irányították az országot, hanem abból is, hogy a hétköznapi ember mit érzékelt a politikai döntések okozta változásokból. Ráadásul a politikai-történelmi témájú tényirodalmi kötetek sorra foglalják el a sikerlisták előkelő helyeit, bizonyítva, hogy az olvasók érdeklődése korunk egyre bonyolódó politikai struktúrái között továbbra is igényt tart az ezek felfejtését célzó monográfiákra.
Havi trendünkben négy könyvet veszünk górcső alá, melyek hol egy-egy konkrét politikai problémával foglalkoznak, hol pedig egy teljes, átfogó történelmi szemléletet tárnak az olvasók elé.
Ungváry Krisztián: A szembenézés hiánya – Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon 1990-2017
Mivel Magyarországon a rendszerváltás békésen, gyakorlatilag konszenzuális alapokon ment végbe, az állampárt képviselői sértetlenül vészelték át ezt az időszakot, és soha nem kellett olyan traumatikusnak is mondható elszámoltatásnak alávetniük magukat, ami számos környező, poszt-szocialista országban a volt kommunista vezetőket és a pártállam kiszolgálóit várta. Hazánkban egyes, egymástól elszigetelt esetektől eltekintve a pártállam egykori ügynökei többé-kevésbé sértetlenül folytathatták politikai (vagy egyéb) pályafutásukat 1990 után is. Ungváry Krisztián a tőle megszokott olvasmányossággal megírt, mégis tudományos alaposságú monográfiája az első összefogó mű a témában, ami felkarolja, egymás mellé állítja és elemzi nemcsak az elmúlt 27 esztendő alatt napvilágra került akták, és a nyomukban szárnyra kelt ügyek sorsát, hanem vizsgálja a teljes iratnyilvánosság elmaradásának lehetséges okait és következményeit is.
Romsics Ignác: Magyarország története
Romsics Ignác hazánk egyik legelismertebb történésze, a 20. századi történelem többszörösen kitüntetett szakértője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Új kötete Magyarország történelmét a honfoglalástól egészen napjainkig vizsgálja, olyan átfogóan és elfogulatlanul, ahogyan azt a rendszerváltás óta egyetlen könyv sem tette. Bepillantást enged a magyar nemzet kialakulásának sokat vitatott korába, nem retten meg attól sem, hogy rávilágítson az egy-egy témát övező szakmai vitákra is. A kötet vezérelvét hazánk politikatörténete képezi, így elolvasásával könnyebben tudjuk kontextusba helyezni napjaink politikai viszonyrendszereit is. A politikai aspektus értelmezéséhez szükséges társadalom- és gazdaságtörténeti ismereteket is nagyszerű ütemérzékkel és olvasmányos stílusban tálalja, és magabiztos, hozzáértő vezetőként kísér minket át első pillantásra feldolgozhatatlanul keszekuszának tűnő történelmünkön.
Timothy Snyder: A zsarnokságról – Húsz lecke a huszadik századból
A történelem nem ismétli önmagát, de példákkal és mintákkal szolgál ahhoz, hogy megértsük a politikai-történelmi környezetet, amiben élünk. Ez Timothy Snyder felvetése, amely könyvének szellemiségét áthatja. A múlt diktatórikus államberendezkedéseinek és autokratikus vezetőinek módszertanát feltárva segít felismernünk azokat a jelenben is, mindazokban az országokban, ahol ezek a törekvések újra felütik a fejüket. A szerző évtizedek óta él és kutat Közép- és Kelet-Európában, főleg a sztálini és hitleri diktatúrák témakörében merült el. Könyve húsz „leckében” fogalmazza meg mindazokat a lépéseket, amelyekkel mindenki – egyéni szinten felelősséget vállalva az őt körülvevő politikai környezetért – tehet azért, hogy hátráltassa az antidemokratikus tendenciákat. A fékek és ellensúlyok rendszere, a demokratikus államberendezkedést biztosító intézmények sértetlensége, a sajtó és az oktatási rendszer függetlensége mind olyan feltételei egy szabad társadalomnak, amelyekért mindannyian, egyenként is felelősek vagyunk.
Szrgya Popovics: Útmutató a forradalomhoz
Szrgya Popovics 1998-ban tagja volt annak a diákmozgalomnak, amely megdöntötte Szlobodan Milosevics uralmát, azóta előadások és egy átütő erejű könyv segítségével mutatja be az erőszakmentes forradalmak leghatékonyabb módszereit. Alapvetése, hogy egy diktatórikusnak mutatkozó rendszer leváltásának soha nem lehet az erőszak az alapja, hiszen így csak az erőszakot gyakorlók személye változna, a szabad jogállamiságot azonban így nem tudjuk megteremteni. Minden rendszerváltásnak a közös jövőkép, a párbeszéd kell, hogy a kulcsa legyen, csak így biztosíthatjuk egy ország tartósan produktív politikai szemléletének kialakulását. Popovics szerint „a boldog országokban a kormányok félnek a népüktől, a boldogtalanokban az emberek félnek a kormányuktól.”