2016-óta adják át a Libri irodalmi díjakat, az elismerések kapcsán alkotókkal, színészekkel beszélgetünk könyvekről, olvasási élményekről, a kortárs magyar irodalomról. A Művészbejáró első részében Rudolf Szonja válaszolt kérdéseinkre. A színésznőt többek között arról kérdeztük, hogy mit köszönhet az irodalomnak, hogyan tud számára vonzó maradni a kultúra, és hogy milyen kapcsolat köti a színházhoz és az olvasáshoz.
„Azt hiszem, hogy az első élményem, ami a kultúrához kötődik, a Chioggiai csetepaté volt az Újszínházban, amit Taub János rendezett. Anyukám játszott a darabban. Négyévesen láttam először, és nagyjából tíz éves koromig mindig megnéztem, amikor tudtam. Az első könyvélményem pedig, amire már igazán jól emlékszem, Az Ezüst-tó kincse. A szüleim olvasták fel nekünk. A Vukot pedig már én magam olvastam. Kedves emlék, ahogy anyukám különböző színekre festi a nővérem új, menő padlásszobáját. Én fekszem a földön a párnákon, és hangosan olvasok, közben pedig mind a ketten sütkérezünk a lemenő nap fényében.” – emlékezett Rudolf Szonja gyermekkori olvasásélményeire.
Hogyan alakult a kultúrához és az olvasáshoz való viszonya, kérdezzük a színésznőt. Rudolf Szonja szerencsésnek tartja magát, mert mindig is körbevette őt a kultúra és az olvasás. Olyan családba született, ahol ez mindenki számára alapvető és fontos volt. A könyvek iránti rajongása is korán kialakult.
„Ebben nagy szerepe volt a hatalmas könyvespolcunknak a nappaliban. Szerettem előtte órákig gubbasztani, és nézegetni, hogy vajon melyik lesz a következő kiszemelt. Úgy tekintettem rá, mint egy kincsesbányára. Nekem az egyik legizgalmasabb program gyerekkoromban az volt, amikor nagyapámmal elmentünk könyvesboltba. Órákig nézelődtünk, közben pedig pihenésképp elkortyoltunk egy forrócsokit. A végén általában választhattam két könyvet. Az egyiknek neki is estem, amint hazaértünk.
Teljesen lenyűgözött az, ahogyan pusztán szavak és mondatok segítségével egy alternatív valóságba keveredhetünk. Szerettem és szeretek a könyvekben elmerülni. Szerencsére a szakmám miatt ez a viszony csak egyre szorosabb és szorosabb lett.
Annyiban változtak a dolgok, hogy a munkámnak köszönhetően most már én is adhatok az embereknek.” – mondta Szonja.
Megkérdeztük a színésznőt annak kapcsán is, hogy a kortárs magyar irodalom vagy az „öreg klasszikusok” állnak hozzá közelebb. Szerinte nem lehet választani, mert, mint mondja, „sokszor érthetetlenek lennének a mai írások, ha nem lenne fogalmunk a klasszikusokról.” Kétségkívül több réteget tudunk lefejteni, ha van némi ismeretünk. Szerinte a kortárs irodalmi alkotások pedig azért fontosak, mert közel vannak hozzánk.
„A kultúra nekem majdnem mindent jelent. Anélkül nem az lennék, aki. A színészi pályában is az vonzott leginkább, hogy csak egy életünk van és én ezt kevésnek éreztem. Annyi minden érdekelt, és azt gondoltam, hogy a színészetben ezeket mind megélhetem és kiélhetem. Olyan, mintha esélyem lenne több életet megismerni. A színház számomra a szabadságot jelenti.” – mesélte a színésznő.
A Libri irodalmi díjak jelöltjeire a www.libri.hu/irodalmi_dij oldalon adhatja le szavazatát.
Kiemelt kép: Éder Vera
