Amikor a könyvesboltokban egyre több polcot foglalnak el a gasztronómiai témájú kiadványok, valami nagyon különlegeset kell nyújtania annak, aki ki akar ragyogni a kórusból. A hivatalos Downton Abbey szakácskönyv szerzőinek ez sikerült. A gyönyörű kötet egyszerre receptgyűjtemény, kirándulás a 20. század eleji angol arisztokrácia világába, és a sorozat legszebb felvételeivel illusztrált fotóalbum.
Életem egyik legemlékezetesebb meghívását egy elegáns londoni hotelnek köszönhettem. Délutáni teára szólt a szálloda Hyde Parkra néző éttermébe, ahonnan egy külön ajtó vezet a kertbe, amelyet kizárólag a királynő kedvéért nyitnak ki. Illatos, aranyszínű indiai teát kaptunk tejjel és cukorral, a hófehér damasztabroszra háromemeletes, ezüst tortaállványt tettek, azon szolgálták fel a kis szendvicseket és a sütiket. Akkor ettem először a klasszikus angol regényekből ismerős uborkás szendvicset, illetve frissen sült scone-t, eperlekvárral és sűrű devonshire-i tejszínnel.
Ez volt az a délután, amikor a legközelebb kerülhettem ahhoz a brit főúri világhoz, amelybe egyszerű földi halandóként legföljebb akkor nyerünk bepillantást, ha jegyet váltunk valamelyik múzeumként is szolgáló vidéki kastélyba, vagy megnézünk egy ilyen helyszínen forgatott kosztümös drámát. Például a Downton Abbey-t, akár sorozat, akár mozifilm formájában.
A képzeletbeli yorkshire-i kastélyban 1912 és 1926 között játszódó tévésorozat hihetetlenül népszerű lett világszerte, így nálunk is. Közkedveltségét pedig a jól eltalált figurákon, a fordulatos cselekményen, a csodás ruhákon és a mesebeli helyszíneken kívül nem utolsó sorban annak köszönheti, hogy kulináris utazást kínál az Edward király uralkodása utáni korba. Nincsen egyetlen olyan epizódja sem, amelyben a szereplők – az arisztokrata Crawley család és vendégeik odafent, illetve a népes személyzet tagjai odalent – ne falatoznának nagy élvezettel, és ne folytatnának hosszas, étvágygerjesztő eszmecseréket az egyes fogások elkészítésének módozatairól.
Mindezek után gyanítható volt, hogy nem kell majd sokáig várni egy olyan könyvre, amely megismertet minket a szakácsnő, Mrs Patmore legízletesebb kreációinak titkaival. Így született meg A hivatalos Downton Abbey szakácskönyv.
Ebben a főszerep, természetesen magukon a finomságokon túl, Annie Gray ételtörténésznek jutott, ő gyűjtötte össze a több mint száz receptet, amelyet vagy megfőztek a sorozatban, vagy közismert volt a korszakban, de mai modern konyhákban és séfakadémiai képzettség nélkül is elkészíthető.
Ahogyan a szereplők is két társadalmi osztályt képviselnek, úgy a fogásokat is ebbe a két kategóriába rendezték, az uraknak (odafent) és a szolgáknak (odalent). Nem tudom, mit árul el rólam, de nekem sokkal rokonszenvesebb az olyan egyszerű koszt, mint a marhapörkölt nokedlivel, a sajtos karfiol vagy a mézeskalács, mint az előkelőségek elkápráztatását szolgáló uborkaleves, osztriga, fürj vagy lazac mousse. A nálam szofisztikáltabb vendéglátók azonban akár rókavadászathoz, lóversenyhez, piknikhez, kerti partihoz vagy gálavacsorához illő autentikus menüt is összeállíthatnak a könyv útmutatásai nyomán.
A brit kultúra csodálójaként nagy élvezettel olvasgattam az egyes receptekhez fűzött történelmi magyarázatokat. Így tudtam meg például a pezsgőzseléről, hogy ezt szolgálták fel VII. Edward koronázási bankettjén,
és hogy Downton Abbey-ben egyetlen vacsora sem volna teljes valamilyen látványos, formába öntött zselé vagy krém nélkül. Valószínűleg nem ezt a csodaszép, idézetekkel és a filmből vett fotókkal gazdagon illusztrált könyvet fogom levenni a polcról, ha gyors vacsorát akarok összeütni egy szerda este. Akkor viszont igen, ha mondjuk a szülinapjára akarok meglepni valakit Mrs Patmore rétegezett narancstortájával, vagy csak át akarom élni egy letűnt világ hangulatát.
Kiemelt kép forrása: 21. Század Kiadó, 21.szazadkiado.hu