A boksz és a boxutca két meghatározó sportra utal Szujó Zoltán életében, személyes kedvence mégis a kosárlabda, amit maga is játszott, sőt edzői papírja is van róla. Könyvet persze a Forma-1 világáról írt, mégiscsak majdnem két évtizedig volt nagy versenyek száguldó riportere, majd kommentátora. Az Öveket bekapcsolni viszont nem csak a szakmai közönségnek szórakoztató olvasmány.
A pandémiás helyzet sokakból előhozta a bloggert vagy éppen az írót, ön is könyvírásba fogott. A rengeteg verseny mellett szó esik kalandos utazásokról, szófukar interjúalanyokról, vicces, izgalmas helyzetekről. Voltak korábbi jegyzetei, dokumentumai vagy az emlékezetére hagyatkozott?
Negyven fölött nálam megindult a mentális hanyatlás, így néhány történet kimaradt a könyvből. De viccet félretéve nagy segítségemre volt a felidézésnél Méhes Károly, aki több kiváló kötet szerzője, és a Forma 1-ről hatalmas tudással rendelkezik. Vele beszélgettem vasárnap délelőttönként, segített emlékezni, és szerkesztőként is fogta a kezemet.
A célom egyébként az volt a könyvvel, hogy egy világkörüli útra invitáljam az olvasót, és a szakmai kulisszatitkokon túl bemutassam azokat az országokat, helyeket, szurkolói kultúrákat, ahol a nagydíjak zajlanak.
És persze azokat a történéseket, amiket nem vettek a kamerák. Remélem, nemcsak az autóversenyért rajongóknak lehet ezért érdekes olvasmány a könyv, igyekeztem ugyanis szórakoztatóan megírni minden élményt, ami velem történt.
Vannak a szövegben érezhető különbségek: más fókuszt kap egy-egy számomra kiemelkedő pillanat, érzékeltetni szerettem volna, milyen a verseny előtti feszült izgalom, ezért lassított felvételként írtam a start előtti másodpercekről, ahogy egyesével kialszanak a lámpák. De arról a balesetemről is szinte tizedmásodperces leírás olvasható, ahol totálkárosra törtem egy versenyautót, és ami után öt percre az eszméletemet is elvesztettem. Vezettem Forma 1-es autót, így arról is elég részletesen írtam, hogy átadhassam az élményt mindenki számára, akinek ez csak álom. Érezzék a többszáz lóerőt, átéljék egy pillanatra, milyen lehet egy ilyen autót vezetni. Szóval az utazásaim során átélt kalandokra fókuszáltam elsősorban, mert szórakoztatni szeretnék a könyvvel.
Ha egyet kéne kiemelni, melyik verseny volt a legemlékezetesebb és miért? Tudja egyáltalán hányról közvetített?
Nem számoltam össze, de a riporteri munka tizenegy éve alatt majd 130-150 futamon vettem részt. Hogy melyik verseny a legkedvesebb a szívemnek? Utólag visszagondolva, és mert ismerem a jelen realitását a magyar autóversenyzőkkel kapcsolatban, azt a 2004-es indianapolisi versenyt emelném ki, amelyen Baumgartner Zsolt megszerezte az első és egyben utolsó világbajnoki pontját Forma1-es pilótaként.
Az sporttörténelmi esemény volt a magyarok számára, kiemelkedő pillanat a hazai autóversenyzésben, hiszen ahhoz, hogy valaki meg tudja mutatni a tehetségét, hogy Forma 3-ból a 2-be jusson, majd beülhessen egy Forma 1-es autóba, ahhoz elképesztő mennyiségű pénz, támogatás, tudás és szerencse kell.
Az autósport sajnos nem demokratikus intézmény, azok tudnak több kilométert gyűjteni, így fejlődni versenyzőként, akiknek tehetős családja, támogatói vannak. A világ összes autóversenyzője húsz helyre pályázik, hogy beülhessen a tíz nagy csapat valamelyik autójába a kettő közül.
A könyvben elárulja, hogy Alain Prost a kedvence. Melyek azok a tulajdonságok, amiért őt választotta?
Az egyik fontos emlékem hozzá kötődik, mindössze 13 éves voltam, amikor láttam versenyezni, akkor kiesett a magyar nagydíjon. Érte szorítottam mindig, szinte gyermeki rajongással. De szimpatikus volt a sallangmentes versenyzési stílusa is, és persze riporter szemmel az is számít, hogy milyen valakivel interjút készíteni.
Sok utazással, szakmai felkészüléssel jár egy közvetítés, olykor mégis becsúszik valami hiba, elszólás. Emlékszik valamilyen nagy bakira a pályafutása során?
Talán egyetlen emlékezetesebb bakim volt, de az nem az autóversenyzéshez, hanem a bokszhoz kapcsolódik. A stúdióból tettem fel egy kérdést egy német versenyzőnek, aki egyetlen szóval, egy igennel felelt. A közvetítésben azonban nem hallottam a választ, és 50 százalék esélyt adva, nemnek fordítottam. Az kicsit vicces és kínos is volt egyszerre.
Az is kiderül a könyvből, hogy nem halmozza az autogramokat…
Ez azt hiszem, személyiségfüggő. Alapvetően riporterként, nem pedig szurkolóként megyek interjút készíteni. Azért van három aláírásom: Schumachertől, Robert Kubicától és Pelétől. Baumgartner Zsolt pedig az egyik tűzálló maszkját írta alá nekem. Ezek igazán értékes relikviák számomra. Féltve őrzök egy Senna sisakmásolatot is, amit egy Sao Paolo-i kézművestől vettem a temető mellett, ahol Senna nyugszik. Amerikából pedig hazahoztam egy Nascar versenyző bőrkabátját, amit a mai napig szívesen hordok.
Az Öveket bekapcsolni egyik fejezetében azt írja, hogy az esküvőjét is azért tartották pénteken, mert másnap meccset közvetített. Mit szól a felesége ehhez a munkamorálhoz, szenvedélyhez?
Valóban így volt, Erdei Zsolt bokszmeccse miatt lett ez a dátum. Amúgy a feleségemet nem sikerült megfertőznöm az autóversenyzéssel, ami nem is baj, mert kell, hogy az embernek élő, valódi kapcsolata is legyen a világgal, nekem pedig ezt a feleségem jelenti. De azért, amikor még udvaroltam neki elkísért Japánba, és néhány futamra is kijött velem. Épp a napokban mondta, hogy most, a könyvet olvasva lát bele kicsit jobban ebbe a világba, és érti, miért jelent ez nekem ilyen sokat.
Ki mellett ült autóban a nagyágyúk közül?
Baumgartner Zsolt elvitt egy kétüléses Forma 1-es kocsival néhány körre a Hungaroringen, és Barrichello vitt még egy utcai, és egy versenyre felkészített Ferrarival. Mark Webberrel pedig vezetés közben készítettem interjút, az is izgalmas furikázás volt.
A könyv előszavát Bernie Ecclestone írta, ez igen nagy szó…
Valóban fantasztikus, hisz mégiscsak ő az az ember, aki ebből a sportból globális sportágat és üzletet épített, és évtizedeken keresztül meghatározta a versenyzést.
Készül-e folytatásra vagy esetleg kedvet kapott más témában írni?
Az írás mindig foglalkoztatott, de ennek a könyvnek nem lesz második része. Elmondtam benne mindazt, ami fontos, emlékezetes, szerintem ezt hitelesen, önazonosan csak egyszer lehet eljátszani egy karrier alatt. Ha pedig valami másról írnék, attól tartok, azt nem tudnák hová tenni az emberek. Hiába közvetítettem például bokszot is, az elmúlt 18 év alapján mégiscsak az autóversenyekhez, a boxutcához kapcsolnak engem az emberek.
Kiemelt kép forrása: Öveket bekapcsolni, Facebook
